Keresés

1. Lehet, hogy igazad van, de én úgy tudom, hogy a keverék két fajtatiszta kutya nászából született, a korcsban pedig kettőnél több fajta génjei vannak. Akárhogy is, az biztos, hogy, nem pont én használom pejoratív felhanggal a korcs szót, különben nem egy olyan kutyát választottam volna kedvencnek-barátnak, akinek édesanyja dog-német juhász keverék, édesapja meg ismeretlen. :)

2. Nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam, lehet, hogy pongyolán fogalmaztam. Azt írtam volna, hogy maga a betegség öröklődik? Ha igen, bocs, nyilván nem erre gondoltam.

  Hello!

Félre ne értsetek, nem kötözködni akarok, de nem tudom szó nélkül hagyni:

  1., Bár nekem csak fajtatiszta kutyáim vannak (mit lehet tenni, ha a bobtail egy szerelem), de KEVERÉK. A korcs az amelyiknek hiányzik valamelyik testrésze. Mondjuk a lába. Ha a farokhiány is annak számít, akkor érdemes elgondolkodni a kurtított kutyásoknak. (Mindegy) És kutyakozmetikusként azt kell mondanom, hogy a legszebb vendégeim keverékek.

  2., Az orvostudomány szerint az epilepszia nem öröklődő betegség, hanem csak a rá való hajlamot lehet örökölni.

  Mi pedig úgy jártunk, hogy már kipróbáltunk mindent, de a kutyának még mindig heti 1-2 rohama volt (1,5órás). Annyira szenvedtünk mindannyian, hogy már el akartuk altattatni. De nem tudtuk elvinni az orvoshoz, mígnem úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk még egy dokit. Mikor elmondtuk a kórtörténetet, ő is csak széttárta a karját és azt fűzte hozzá, hogy nem tudja miért él még, hiszen az elmondottak alapján már rég alulról kellene szagolnia a gumicsontot. Azért próbáljunk meg még valamit, ígérni nem tud semmit, de ezt ez esélyt adjuk meg neki, hátha segít, hiszen már élnie sem lenne szabad.

  A következőket csak igen-igen halkan és zárójelben jegyzem meg: 1 hónapja tünetmentes :))))))))))

Sziasztok! Nekem egy keverékem (na jó, korcsom) küzdött az epilepsziával, bár elméletileg náluk kisebb az esélye annak, hogy örökletes betegségben szenvednek. Ennek vagy tizenöt éve, Pepsi akkor két éves volt. Az első állatorvos azt mondta, jobb, ha elaltatjuk, de úgy döntöttünk, küzdünk, amíg van rá mód, hiszen egyébként egészséges, jó kutya volt. Végül Seduxen szirupot kapott, azt mondták, hogy a roham előtt pár nappal kezdjük adni neki (az epilepsziás roham állítólag rendszeres időközönként jelentkezik, bár ezt én nem mindig így tapasztaltam). Úgy vettem észre, hogy többnyire nagyobb terhelés, vagy izgalom után-közben jött elő.

Egy ideig kapta a nyugtatót, majd lassan elhagytuk, mert a rohamok is elmaradtak. Úgy tűnt kinőtte, bár azt mondták, ilyen nincs.

Azzal együtt, hogy én úgy gondolom, nem szabad a kutyát szenvedni hagyni, biztos vagyok benne, hogy nem szabad könnyen feladni, mert van rá esély, hogy a kutya képes együtt élni az epilepsziával, esetleg el is múlik. Gondolom minden gazda el tudja dönteni, hogy hol a határ...