|
|
A hozzászólás:
 |
kuri
2006-07-14 10:00:30
|
305
|
Kedves Pesonata!
Amit leírt az mind jó és szép, de csak páran gondolják és tesznek így...A gond már a gyökereknél kezdődik...és kevesen vagyunk akik látjuk, hogy hol van a probléma...hogyan lehetnek változtatni...én a közvetlen környezetemben elfogadtattam a kisci lányt, sőt valakit tényleg érdekelt az autizmus...de ha kilépek az "utcára"...Szóval nehéz dió ez mindannyiunk számára. Az tapasztaltam, hogy egyre több ember hallot vagy ismeri az autizmust, de igazán még filmekhez kötik, amelyek szélsőséges eseteket mutatnak be... |
|
Előzmény:
 |
personata
2006-07-14 09:19:02
|
304
|
Véleményeim:
1./ Nem megkülönböztetnünk kellene a mássággal rendelkező embereket(kicsit-nagyot egyaránt),hanem szeretettel teli figyelemmel kellene feléjük fordulni, ami mentes minden álságtól.
2./ Akkor és ott kell segítséget nyújtani ahol arra igény van,vagy a helyzet teszi szükségessé-és csak annyit amennyi az önállóságot nem szorítja újból korlátok közé. 3./ Nem gondolom,hogy a pénz ad mindenre megoldást.
4./ Kedvességgel,türelemmel és őszinte odafordulással minden titkos ajtóhoz kulcsunk van.
5./ El kell tudnunk fogadni a tőlünk "idegen" világokat is.
6./ Az előítéletekre na hagyatkozzunk, tévútra visznek.
7./ Ha már valaki szeretetét és bizalmát elnyertük ne éljünk vele vissza, mert akkor csak szimpla szeretetlopóknak minősülünk.
8./ Az érdekszeretet is hamar halálra van ítélve.
A munkám teljes egészét a cselekvőképességükben valamilyen fokon korlátozott, felnőtt emberek törvényes képviselete alkotja. A személyes kapcsolat megteremtése szerintem nélkülözhetetlen ezen a téren is, bár szekrényemre nézve mondhatjuk, hogy mások szemében csak vaskos iratanyagok. Óriási hangsúlyt fektettem és sok energiát abba, hogy ez ne így legyen. Kollégáim is rájöttek, hogy ezt a munkát nem lehet az íróasztal mellől úgy elvégezni, hogy ott legbelül ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Minden esetben mentálisan, pszichésen és fizikálisan sérültekkel dolgozom. Van aki született ,van aki szerzett betegségekkel küzködik és nem ritka a halmozottság sem. Autista gondnokoltam, az elmúlt 8 évem alatt nem volt. A tevékenységem nem az ápolásukkal kapcsolatos. Ettől eltekintve a betegjogi, vagyonjogi, érdekvédelmi, személyiségjogi és minden, ami egy ember életében a napjait meghatározó történések, hozzám és rám tartoznak. Mindenki külön személyiség és ehhez mérten kellő tisztelettel mindenkinek, tekintet nélkül betegségére, személyre szabottan jár az odafigyelés. Nem mondom, olykor vannak nehéz helyzeteim és lehet, hogy nem is viselkedek a legmegfelelőbben. Ígyekszem a számukra legnehezebben elviselhető dolgokat is hazugságok nélkül elfogadtatni. A jótékony hazugság is hazugság és ezekben az esetekben ez sem megengedhető. A célom mindig az,hogy jobb életkörülményeket biztosítsak számukra. A velük foglalkozókkal pedig betartassam azokat a szabályokat, melyek nem alázzák meg őket. Kedves Félix rátapintott a lényegre, amikor a bizalom szót leírta, mert minden emberi kapcsolat azon áll, vagy bukik. A betegeim szemében látom amikor ez történik, ők nem túl jó "színészek". Mindig mindennek van oka, a viselkedésük elárulja őket és akkor e szerint lehet megközelíteni a belül lakózót.
"S az ön véleményei.........................? Hol?"-Hát most éppen itt, és ez is csak egy szösszenetnyi, :)
Kiegyensúlyozott és vidám napot
Perso |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|