nos, én tegnap néztem meg a filmet...
én is elég sok fenntartással ültem be a filmre, félve attól, hogy egy "nagysándor"-hoz hasonló kosztümös bugyutaság lesz, amelyben brúszvilisz koszos trikóban a levegőztetőrendszerben kúszva megmenti Marie Antoinette-et a lefejezéstől.
Végülis a döntő szó amellett, hogy megnéztem, Kirsten Dunst személye volt, akiről, mint már írtam más topicban, a legutolsó szemetet is képes lennék megnézni...
Megmondom őszintén, hogy Kirsten Duns-ot is fura választásnak tartottam Marie Antoinette személyéhez (előző filmei alapján... nem rossz színésznő, de nem eza stílusa: Pókember, Brin It On, Crazy/Beautiful, Get OVer It,... ezek után MArie Antoinette?)
De aztán meg kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam... általában megérzem, ha egy film másfél óránál hosszabb, de ennek a két órás filmnek a végén szinte nem is éreztem, hogy ilyen hosszú lett volna.
Maga a film szerintem sok helyen megbontotta a tradíciót, és új, ha nem forradalmi módon mutatta be MA-t. Engem leginkább az a gondolat ragadott meg...
várjunk: aki még nem látta a filmet és nem akarja megtudni a részleteket, az ne olvasson tovább...
szóval engem az a momentum ragadott meg leginkább, hogy úgy mutatták be, hogy Marie Antoinette nem mondta azt a hülyeséget, hogy "hátakkor adjanak nekik kuglófot..." és ez tényleg a realitás talaján maradva a törikönyvekből is elég urban legendesen árad felénk... tulajdonképp kivetítődik ez a mondat az egész történelemoktatásra, hogy vajon mennyi urbanlegend-et, vagy mennyi utólagos kitalációt tálalnak elénk tényként, de ez persze más tpicra tartozik...
aki egyébként vérfürdőt, forradalmat, tévészékházfelgyújtó hangulatot vár a filmről, az csalódhat... nem kísérik a lefejezésig a történetet, minthogy az tökéletesen elütne a film hangulatától... ami nekem nagyon tetszett, az az hogy nem egy hatszátezredik franciaforradalom-filmet láthattunk, hanem Marie Antoinette-et mutatják be, mint személyt, mint azt a "kislányt", aki tizenmittoménhányévesen került a francia udvarba, és hogy hogyan küzd meg az ottani kihívásokkal (intrikák, stb.)
Utalnak persze a politikai háttérre is, de úgy van ez a francia forradalom idejét feldolgozó filmekkel, mint a vietnami háborús filmekkel... amit filmben el lehetett mondani a politikai háttérről, azt már elmondták az eddigi kismillió hasonló témájú filmben...
A kosztümös film hangulatot egyébként a zenei háttérrel sokszor megtöri Fräulein Coppola... meg más eszközökkel is, de ennek elemzésébe most nem mennék bele - azért sem, mert meg kéne nézni mégegyszer a filmet...
Kirsten Dunst színészete meg nem töri meg a marie antoinette - képet...
eredetileg attól tartottam, hogy nem tud kiszakadni az "amerikai bombanő"-tinilány szerepkörből, de ez sikerült neki, igaz, egy két arckifejezése tipikusan amerikaira sikeredett, de sztem ez passzolt valamennyire a film hagyománytörő hangulatához...
és szerintem aki volt már ausztriában, és látta az ottani csajokat, az észreveheti, hogy Kirsten Dunst arca jól passzol az osztrák lány arc-klisébe (annak ellenére, hogy az illető hölgyről tudjuk, hogy svéd-német származású)
szóval a színészi játékról később...
nahát ennyi, nekem nagyon tetszett a film, és egyfelől jól átéreztem a kor hangulatát, de mégsem volt az a kosztümös-film érzésem... inkább mintha egy modern korban játszódó filmet láttam volna, de ez semmiképp nem negatívan értendő, azaz nem azt szeretném mondani, hogy Coppola kisasszony nem tudott egy történelmileg hiteles kosztümös filmet készíteni, csupán azt gondolom, hogy a film inkább az érzelmekről, a másoknak való megfelelésről, az ezzel kapcsolatos belső küzdelemről szól inkább... ezek pedig univerzális értékek...
aki pedig Kirsten Dunst popsijára kiváncsi, az is elégedetten távozik a moziteremből...
erről jut eszembe:
megvettem a film plakátját, amin KD kalapban van...
nem tudja valaki hogy a másik plakátot (interneten) honnan lehetne megszerezni, vagy honnan megvásárolható?
(A másik plakát a legyezős-ágyjelenetes kép) - azt hiszem az a plakát a francia moziknak készült...
Üdv
Sf | 
