Na jó, kezdjük elölről...
A topicnyitóban említett rokonok nem vérrokonaim, évente egyszer vagy kétszer találkozom velük, főleg az unoka kapcsán. Ergo nem kúrálgatom őket, amit megtudtam a nászasszoynomról, azt főleg a vejem meg a lányom mesélték egy-egy kórházlátogatás után.
Az említett receptet nem gyógyszer helyett, csak kiegészítésként gondoltam alkalmazni. Nászasszonyomnak egyébként valamikor aug. elején lesz a műtétje, addig is szed orvosságokat, szóval meg lehet nyugodni: nem én kúrálgatom, orvosok kúrálgatják.
Ami engem felháborított az az a mód, ahogyan vele a kórházban bántak: ez az asszony egész életében keményen dolgozott, ma is a létminimum szintjén élnek, mindig is becsületesek, törvénytisztelők voltak, hasznos tagjai a társadalomnak. Mégis úgy beszélt a professzor a betegek előtt, a vizitnél ezzel az asszonnyal, mintha egy drigos alkesz lenne, egy munkakerülő élősködő hajléktalan, pusztán azért, mert dohányzott. És nem tudta, hogy neki nem szabad, mert a férje nem vérrokon, ha az én férjem allerhiás attól én még nem vagyok az, sőt hajlamom se lesz nagyobb rá mint másnak... kétoldali veszélyeztetettség a vejem részéről áll fenn.
De úgy látom, hogy ez a felfogás ezek szerint általános orvosi körökben: a körülményektől függetlenül szabad gorombán és gúnyosan bánni az ilyen betegekkel... |