|
|
 |
showtimes
 2006-06-27 11:20:21
|
171
|
| Légvédelemre szerencsére nem is volt szükségük, mivel a Bangladeshben( ekkor még Kelet-Pakisztán) lévő pakisztáni légierőt az indiaiak teljesen megbénították még a harcok kezdetén és páncélos erőik is nagyon kevés volt, ugyanis a háború kitörése előtt légi úton, erősítésként átdobott két pakisztáni hadosztály ugyancsak nehézfegyverzet nélkül érkezett. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2006-06-27 11:10:13
|
169
|
| 1971-ben, amikor a tibetiek oktatni kezdték a Bangladesi felkelőket, a zászlóaljak javát Ladakh tartományba vezették, a közutak ellenőrzésére. A főinspektor azonnal közbelépett, és meglehetősen keményen szembeszállt az indiai vezérkarral: véleménye szerint a kiválóan kiképzett tibeti egységeket hiba volt bevetni belügyi feladatok ellátására. A Különleges rendeltetésű határszolgálat vezetősége azt javasolta, hogy a vezérkar ne tekintsen a tibeti egységekre úgy, mint kizárólag ,,kínai-ellenes” segédcsapatokra. 1971 októberében először kerültek éles bevetésre Kelet-Pakisztánban (ma Banglades). 1971 novemberében a tízezer fős tibeti kontingens egyharmadát Chittagong Hill Trakt környékére vezényelték. Közben felállítottak egy ,,árnyék-vezérkart” aminek köszönhetően rendkívüli módon javult az egységek irányítása, és a tibetiek immáron önálló akciókat hajthattak végre, kiképzésüknek megfelelően. A katonák a kor legjobb felszerelését és fegyverzetét kapták: a kiöregedett és elhasználódott amerikai fegyvereket a jóval hatékonyabb, bulgár gyártású AK-47 karabélyokra cserélték.
A háborús szereplésük a határon át történő beszivárgásokkal és mélységi felderítésekkel kezdődött. A legnagyobb eredményeket a tibetiek hidak robbantásánál érték el – ez, gyakorlatilag, teljesen megbénította az ellenség tevékenységét. Viszont az indiai vezérkar úgy döntött, hogy a tibetieket be kell vetni Chittagong város ostrománál, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az alakulatok nem rendelkeznek nehézfegyverzettel, légvédelmi és tüzérségi eszközökkel. Ennek dacára a tibetiek három oszlopban elkezdték a harctéri felvonulást, amelyben összesen 6 zászlóalj vett részt. A Chittong Hill Trakt környéki győzedelmes harcokban a tibetiek a pakisztániaktól zsákmányoltak aknavetőket és hátrasiklás nélküli ágyúkat, majd az észbe kapott indiai vezérkar küldött nekik 2 db Mi-4 helikoptert.
1971 decemberének második feléig a tibeti kommandók halálmegvető bátorsággal küzdöttek, és végrehajtották az összes – még a teljesen ,,kivitelezhetetlen” – vezérkari utasítást. Így, például, ők zárták el a pakisztáni hadsereg visszavonulási útvonalait Burma irányába. A harcok során a Különleges rendeltetésű határerők 56 halottat és 190 sebesültet veszítettek. Az ezután következő hegyi háborúban fő ellenfelük a pakisztáni haderő ,,krémjének” számító ,,2. SSG commando batalion” volt.
A háború befejeztével a tibetiek úgy tértek vissza támaszpontjaikra, hogy immáron az indiai haderő egyik legütőképesebb alakulatának hírében álltak. India kormánya 580 tibetit tüntetett ki a háború után, magas pénzösszegekkel jutalmazta az összes, harcokban résztvevő harcosokat, de nagyon sokan voltak India politikusai között, akik élesen kritizálták azt, hogy a tibetieket más országok ellen vetik be, és nem Kína ellen. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
