|
|
|
|
 |
duygu
 2006-06-02 14:21:19
|
6920
|
A kérdésemre nem kaptam választ. A konkrét probléma, itt vannak ezek a kóbor ebek, akiktől félek. Mit csináljak?
Más. Csak egy költői kérdés, nem várok rá választ. Ha elmész egy koszos, büdös, tetves, rühös hajléktalan mellett, és egy kóborkutya mellett, melyiken esik meg a szíved? Egyáltalán, hozzá mernél-e nyúlni a hajléktalanhoz? Pedig ő is ember.
És lehet, hogy az a szerencsétlen csöves éppúgy nem tehet semmiről, mint a kóbór jószágok.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
oncogito
2006-06-02 14:05:49
|
6919
|
Ha szeretetd szüleid kutyáját, gondolj arra, bármikor előfordulhat, hogy elvész és kóborolni kényszerül - és olyan ember elé kerül, aki hozzád hasonlóan el akarja pusztítani, amitől fél.
Hogy melyik élőlény mennyit ér?
Nézd a kutya ugyanugy fél, érez fájdalmat, örömet, halálfélelmet, mint az ember.
Ha neked mindegy, illetve nem számít, hogy egy számodra kevesebb értékü lénynek oktalanul okozol fájdalmat és oktalanul veszed el az életét, azzal a saját lelkiismeretednek kell számot adni.
Mert ezek az ebek, akiktől félsz, ha szerető gazdi mellé kerülnek, olyanná lesznek, mint a szüleid kutyái.
Mégvalami. Aki az állattal nem tud együttérezni, az az emberrel sem igazán.
Aki meg képes bántani is - az teljesen biztonyosan az emberekre nézve is ugyanugy veszélyes. |
|
Előzmény:
|
|
duygu
2006-06-02 13:55:25
|
6918
|
| Igen, egy bizonyos kutyát. Én is szeretem szüleim kutyáját, mégis félek az általam már említett ebektől. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
