Kedves Mumu!
Bár a helyzetet nem ismerem, azért néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a dologhoz. (részben tapasztalatból beszélek, mert nekem is voltak behatóbb tapasztalataim világi katolikus intzémények működésével kapcsolatban.)
Szóval a helyzet az, hogy a katolikus egyház hierachiája miatt az egyes intézmények elég komolyan függnek a "felsőbb" döntésektől. (püspöki kar, vagy, ha rendek működtetik, a kkor a rendtől.
Ez olyan szintekre is lenyúlik, ahol egy világi intzémény adott esetben autonómiát élvezne a fenntartóval szemben. (gondolom, ha pap, vagy szerzetes irányítja az intézményt, még erősebb a függés, hiszen a személyes engedelmesség is követelmény.)
No most ennek következtében, különösen akkor ha forráshiányos terüéletről van szó (márpedig az egészségügy ilyen) a felsőbb beavatkozás sokszor igencsak durva szokott lenni. (és sokszor, mivel nem szakember, aki beleszól, elég dilettáns döntés is szokott lenni)
A durva beavatkozások, a szakmai inkometencián kívül részben azért van mert a katolikus egyháznak nem törvényi kötelezettsége egy intézmény fenntartása, továbbá nem tud ideig óráig más aállami forrásokból átsuskusolni pénzeket a rendszerbe. Így, ha valamit nem tud fenntartani, azt nem szenvedteti, hanem bezárja.
Persze ettől még nem lesz jobb a betegek helyzete, és nem kevéssé durva egy intézmény bezáása. - és valóban felmerül az "irgalom", de még inkább a függés, és az alázat/főnökökkel szembeni kiállás kérdése is. De érdemes megnézni azt a szervezeti hátteret, ami az ilyen jellegű döntések mögött állnak. |