Történelem a Rajna két oldaláról
Jön a közös német-francia történelemkönyv középiskolásoknak
Népszabadság • Inotai Edit • 2006. május 27.
Ugyanabból a könyvből tanulhatják a történelmet a következő tanévtől a német és a francia középiskolások. A szimbolikus jelentőségű, Európában eddig egyedülálló közös tankönyvről 2003-ban legfelsőbb szinten született döntés, hogy így is közelebb hozzák egymáshoz a német és francia ifjakat. A háromrészes tankönyv első kötete a kétoldalú kapcsolatokban békés közelmúltra, az 1945-től napjainkig terjedő korszakra koncentrál. A jövőre megjelenő két kötet a konfliktusokkal teli XIX. századot és a XX. század első felét mutatja be, az első pedig a középkort és az ókort - sajátos, kettős szemszögből.
- Valóság csak egy van, de azt több irányból közelíthetjük meg és értelmezhetjük - magyarázta lapunknak Rudolf von Thadden, a göttingeni egyetem történelemprofesszora, a könyv egyik szerzője. - Gondoljon például a Mont Blanc hegycsúcsra: egy van belőle, de francia vagy olasz oldalról is meg lehet mászni. Így van ez a történelemmel is. A második világháborúban Le Havre és Drezda bombázása tény, de egy francia számára az előbbi sokkal fájóbb és pusztítóbb. Napóleon vitathatatlanul fontos szerepet játszott az európai történelemben, de Franciaországban másképp, mint Németországban. A franciák szemében a forradalom végére tett pontot, a németek szerint viszont a forradalmi szellemiséget "exportálta" Európába. És akkor még nem beszéltem 1945. május 8-ról: a franciák szemében ez felszabadításnak, de győzelemnek is tekinthető az amerikaiak oldalán. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy Franciaország 1940-ben néhány hét alatt elvesztette a háborút a németekkel szemben. Május 8-át Németországon belül is másképp látja keleti és nyugati: mindkettőjüknek a háború és a bombázás végét jelenti, de nyugaton demokráciát és a szabadságot hozott, keleten viszont az oroszok bejövetelét. Arra törekedtünk, hogy a történések német és a francia értelmezése is helyet kapjon a könyvben - fejtegette von Thadden.
A tankönyv francia és német szerzői között gyakorlatilag nem volt tudományos vita. A sztereotípiáknak is inkább a politikusok voltak foglyai, akiknek utóbb jóvá kellett hagyniuk a kéziratot. - Itt volt némi küzdelem, de a minisztériumi hivatalnokok végül meghajoltak a tudomány előtt - mondta. Von Thadden szerint az egyetlen szembetűnő különbség a jelenkor értelmezésében az USA szerepe: a francia történészek érezhetően kritikusabbak Washingtonnal szemben, mintha sajnálnák kicsit saját nagyhatalmi pozíciójuk elvesztését - vélte némi malíciával.
A szerzőknek meglepetésre gyakran több bajuk volt a nyelvvel, mint a tartalommal: bár mindannyian folyékonyan beszélték mindkét nyelvet, bizonyos szavakat nehéz volt lefordítani. "Franciául a grandeur mindig politikai értelmű, míg a német Grosse sokkal inkább szellemi, intellektuális nagyságot jelent. A francia memoir aktív emlékezetre utal, erre a németnek nincs is szava. Szóval egyszerre kellett történészeknek és filológusoknak is lennünk!
A dédanyai ágon magyar származású von Thadden például könnyen el tudna képzelni egy német-magyar történelemkönyvet, amit a két ország párhuzamos történelme (reformáció, forradalmak, háborúk, fasizmus, területvesztés) is indokolhatnának. Érdeklődtek már a lengyelek is egy közös projekt iránt, bár ez talán kicsit korai: "Ehhez szükség van arra, hogy a lengyel történészek tényként ismerjék el: Breslau korábban német város volt, ne tegyenek úgy, mintha mindig is Lengyelországhoz tartozott volna. A németek elvesztették a háborút és területeik egy részét, a német lakosságot innen kitelepítették, egy közös történelemkönyvben ezt sem lehetne elhallgatni." Valószínűleg nem jött el még egy magyar-román vagy magyar-szlovák közös tankönyv ideje sem. Német-francia viszonylatban ezt évtizedek diákcsereprogramja, intenzív nyelvtanulás, turisták "inváziója", szoros politikai-gazdasági együttműködés alapozta meg, de jól jött az erőteljes kormányzati ösztönzés is. |
