"Ha a technologia valahogy a szex reszt meg hozza tudja ehhez tenni, gyakorlatilag ott a virtualis elet, az Álomfilm. Az ilyen interaktiv szorakozast megizlelo sracok egyszeruen nem ertik miert toltene barki is az idejet konyvekkel."
Vagy bármi mással. Tartok tőle, hogy ma nemhogy nem elég hangsúlyosan, hanem talán semennyire sem ismertetik meg a diákokkal azt az ősrégi kísérletet, amelyben egy egér agyába ültetett elektróda és egy pedál révén az egér magának okozhatott "gyönyört". Ha jól tudom, csak azért nem döglött éhen, mert amikor már mozdulni sem bírt, a kísérletet befejezték. Pedig ott volt mellette az ennivaló is, mégis csak a pedált nyomkodta. (Másodpercencént vagy ötször, láttam egy kis filmben egyszer.) Rengeteg szenvedéllyé válásra alkalmas elfoglaltság van, és csak a nevelés, felnőtt irányítás lenne képes az ösztönök vezette útról jó irányba terelni a srácokat. Ez az álomfilm is, amely Aldani - természetesen - emlékezetes novellájában szerepel, számtalanszor bukkant fel már jövőbeli vágyálomként itt-ott. Meg lehet érteni, csak akkor adjuk fel a civilizációt, szüntessük be a társadalmi működést, mindenki vonuljon vissza a szobájába és éljen a mesterségesen sugallt világában. De akkor legalább termeljen áramot, vagy mittudomén, ahogy a Mátrixban, sőt, a jóval előtte megjelent Pápay Kálmán-kötetben (A leghosszabb éjszaka) is olvasható.
Megjegyzem, az említett művekben valaki/valami mindig hasznot húzott az álomvilágban tartott embertömegek létéből. Nem mondom, hogy politizálni akarok, de nem megy ki a fejemből, hogy az SZDSZ-nek még ma is az a legfőbb gondja - most olvastam -, hogy tegyék megengedetté az enyhébb (?) kábítószerek használatát. Valahogy nem tud más eszembe jutni erről a létfontosságú törekvésről, mint az álmukban generátort tekerő, egymásra pakolt, boldog állampolgárok.
A sci-fi egyébként is adott már sokszor elgondolkoznivalót, legutóbb Sheckley (ki más?) Valamit semmiért című novellája az Ötvenedikből. Aki nem emlékszik az A osztályú Értékesítő körüli kavarásra, az vegye elő, olvassa el, megéri. Aztán nézzen körül, és számolja meg, hány olyan hirdetést lát az ablakából, amely hitelek felvételére csábít gőzerővel. Sajnos ez a novella nem volt kötelező olvasmány az általános iskolában. Igaz, amikor régen én olvastam, még nem is értettem a benne rejlő mély mondanivalót, ehhez el kellett jönnie a korszerű gazdaság világának. |
