Kevés avagy rengeteg jó könyv:
a tapasztalatom kettős. Egyrészt (például) fantasztikus, hogy speciel Philip K. Dicktől szép sorban lassan már mindent elolvashatunk (az Agave kiadó jóvoltából), ami korábban egészen elképzelhetetlen volt.
Másrészt amikor valahol egy igényes, komoly sci-fit hallok beharangozni (többek között éppen az Agavénál, de ír az ehavi Galaktika is egy állítólag jelentős, általam eddig nem ismert amerikai szerzőről), szóval hogy olyankor szinte minden esetben valami olyasmit írnak az adott könyvről, vagy az illető megbecsült szerző műveiről, hogy 'sajátos világot teremtett regényfolyamában, ahol egy bolygószövetségben különleges mutánsok élnek, polgárháború dúl..." és hasonlók. Szóval hogy manapság az megy, hogy 'sajátos világot teremteni', és benépesíteni a modern popkultúra által is felkapott szimbóleumokkal: klónokkal meg effélékkel. És ez nem jelenti, hogy ezek ne lehetnének valóban igényes, magas színvonalú képviselői a scifi irodalomnak! De azt igen, hogy napjainkban mintha csak ilyenek léteznének.
Durva kontraszt, de azt tudom idecitálni, hogy a Solaris együttes áprilisi hangversenye legközvetlenebb hatásként arra indított, hogy sok-sok év után ismét levegyem a polcról az Édent (történetesen a "nagy"-Kozmosz kiadást). (Mint ismeretes, a Solaris számainak címében sokszor idézi Lemet.) Immár második vagy harmadik hete rágódom a könyvön, és hiába tudom, hogy miről szól, hogy mire megy ki, egyrészt káprázatosan érdekes és lenyűgözően képzeletgazdag, másrészt - és most ezt tartom fontosnak - borzasztóan nehezen olvasható. Együltő helyemben legfeljebb ha öt-tíz oldalt vagyok képes letudni. Rettentő intenzív. Szóba sem kerül a regény olyan funkciója, hogy "szórakoztató"..., még abban a formában sem, hogy "igényesen szórakoztató" vagy "szórakoztató formában igényes". De aki ezt egyszer elolvassa (majdnem azt mondtam, 'végigszenvedi'), annak egy életen át megmarad ez az élmény. (És elég az Éden című Solaris-művet meghallani, hogy felidéződjön).
Létezik ma vajon olyasmi a kortárs sci-fi irodalomban, ami műfajában, jellegében, tematikájában mellétehető? Azt ugyanis készséggel elhiszem, hogy vannak, születnek 'ugyanennyire' jó regények. (Elhiszem, ha valaki felelősen ezt állítja - miért ne hinném.) |
