"Gyakorlatilag minden este "osszejott a csapat" on-line a vilag kulonbozo pontjairol es mentunk sarkanyt olni."
Biztos, hogy jó szórakozás volt, ezt elhiszem. Nincs is az ilyesmivel szemernyi bajom sem. Engem csak az nem hagy nyugodni, hogy, különféle tartós hatások következtében, a mai srácok erre azt hiszik, hogy ez a sci-fi. És ebben a tényben is igyekszem lecsökkenteni annak a rám mért érzelmi érzelmi hatását, hogy én a fantasyt csak nagyon ritkán találtam érdekesnek, és a két műfajféle szüntelen összekevergetése az általam bizonyára túlértékelt sci-fi degradálását jelenti nekem. Igyekszem ehelyett inkább csak arra gondolni, hogy mindazok, akik nem érdeklődnek, netán ellenérzéseket táplálnak a fantasy jellegzetes motívumai és stílusai iránt, azok a sci-fi szóra már legyintenek is: Ismerem, hülyeség. És ez megakadályozza őket abban, hogy a gyakran nagyon magas színvonalú irodalmi értékeket hordozó, szórakoztató, és főképp: sokszínű sci-fibe belekóstoljanak.
Az csak részben okozhatja a fájdalmamat, hogy mások nem élhetik át azt a jót, amit nekem ez a műfaj jelentett már. Biztosan ismeriket azt a feszítő érzést, amikor mással is meg akartok értetni, ismertetni valami szerintetek rendkívüli szépséget vagy érdekességet. De engem az is zavar, hogy részben az elmondottak miatt az igazi sci-fi népszerűsége alig érzékelhetőre csökkent, ez pedig magával hozza az újabb jó, a klasszikus sci-fihez sorolható könyvek megjelentetésének csökkenését, megszűnését. Hiszen melyik kiadó akar olyan könyvbe pénzt ölni, amelyre érdektelenség vár? Mi, akik még emlékszünk azokra a könyvekre, amelyek az alapját teremtették meg a sci-firől alkotott fogalmunknak, már nem vagyunk elég jelentős vásárlótömeg, piacformáló fogyasztói mifene.
Amit pedig a mai filmek (és sorozatok) "kuul" hőseiről írtál, sajnos tökéletesen ül. Egyébként változatlanul felfoghatatlan számomra, hogy ha a filmben, tévében a sci-fis motívumok nézőcsalogatóak - és a jelek szerint azok lehetnek -, akkor az irodalomból miért tűntek el majdnem nyomtalanul, talán még az ócska ponyvaregényekből is. Persze lehet, hogy a megfigyeléseim egyoldalúak. De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok. |
