Hadd számoljak be egy különös, önmagában csalódást keltő, ám utóhatásában igencsak gondolatébresztő múlt hétvégi élményemről.
Miskolcon az elmúlt hetekben futott egy teljesen civil szervezésű kulturális rendezvénysorozat, Műszakváltás címmel. A helyszín a néhao kohászat terület elhagyott irodaháza volt; itt tartottak napról napra környezetvédelmi, képzőművészeti, zenei, stb. eseményeket különféle helyi értelmiségi csoportok. Az érdeklődés, lévén első alkalommal meghirdetett akció, meglehetősen gyérre sikeredett, néhány kivétellel.
Ennek keretében zajlott egy "sci-fi és fantasy" mottóval meghirdetett beszélgetés múlt szombaton - kábé húsz résztvevővel, ami talán nem is rossz szám.
A Miskolci Egyetem egyik oktatója volt a házigazda, kisebb-nagyobb részben az ő tanítványaiból állt a csoport, de ott voltam én is, meg egy barátom is, tehát több kvázi utcáról beesett érdeklődő.
A beszélgetés légköre lellemes volt, másfél-két óra alatt sok mindenről szó esett Lemtől a Shadowrun szerepjátékig (?).
És bár senkit nem szeretnék megsérteni - a helyszínen jórészt nagyokat hallgattam és igyekeztem pofákat nem vágni... -, nektek így szűk körben elmondom, hogy végtelenül csüggesztő volt az alacsony színvonal, ami a téma iránt nyilvánvalóan érdeklődő, abban valamelyest járatos (hiszen különben nem lettek volna ott) fiatalok sci-fi címszó alatt megjelent! A sztereotípia/másodperc mértékegységben számoló, Mézga Aladár által ki(nem)fejlesztett mérőműszer mutatói bizonyára kiakadtak volna...
Röviden ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy ugyancsakl napjainkban (!) a képregénykultúráról tartott ankét kábé abban merülne ki, hogy " képregény-olvasás elveszi a gyerekek kedvét az olvasástól, punktum"...
Szóval olyasmiket hallhattunk, mint hogy "a sci-fi (és fantasy) menekülés a valóságból", továbbá "a sci-fi (és fantasy) azoknak ad menedéket, akik nem találják helyüket a világban", aztán még "a sci-fire (és fantasyre) azért van szükség, mert az emberiség fejlődése zsákutcába jutott", és így tovább, a beszélők vélekedésüket jellemzően azzal támasztották alá, hogy valamely általuk ismert szerepjátékből idéztek egy odavonatkozó tanulságot.
Nem véletlenül írtam oda, hogy "... és fantasy", mivel nemcsak a címben, de ténylegesen is erősen összemosódott a kettő. Kvázi mintha ugyanarról lenne szó. A fórum vége felé mertem csak javasolni, hogy valaki adjon már indokot rá, mivégre kell a két fogalmat egymás mellé tenni - de érdemi választ nem kaptam. Maximum annyit: "végül is ugyanaz/hasonló műfaj, nem?". Erre ugyan megpróbáltam okoskodni, hogy szerintem talán az irodalmi palettán nincs két terület, amely történetesen távolabb áll egymástól, ráadásul talán egyik sem műfaj, hanem valami más - a fantasy esetleg egy tematika (megjelenhet bármely műfajban), a sci-fi meg talán egy megközelítés (és ugyancsak megjelenhet bármely műfajban) - és sem egymás mellé tenni, sem összehasonlítani nincs értelme, okoskodásom nem talált értő fülekre. Halványan még megpróbáltam utalni jelen fórumunkon folyó réges-régi eszmecserénkre, idézve az anno általam citált asimovi észrevételt ("a sci-fi lényegi eleme a változás" - míg a fantasy az örökkévaló állandóság irodalma, ezért is tekinthetik előképének a mítoszokat, vallási történeteket), mindez pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Nem kárhoztatom természetesen a beszélgetés jószándékú résztvevőit: nyilván nem ez a fórum volt alkalmas az efféle összetett kérdések végérvényes tisztázására - ám mégis kiábrándító volt látni, mennyire képtelenek az emberek (fiatalok, idősebbek egyaránt) a beléjük ivódott ócska sztereotípiáktól szabadulni.
Egy hölgy például azt kérdezte - egyébként megélénkítve az akkor éppen ellaposodó beszélgetést, amiért hálás is voltam neki -, hogy az a Verne, akit ő fiatalabb korában olvasott, mára "elavultnak" tekinthető-e, szemben Shakespeare-rel, aki nyilván nem. Szívesen reagáltam volna, de mások erőteljesebben ambícionálták a válaszadást, úgyhogy csendben maradtam. Így hallhattuk a szokásos okosságokat: hogy Verne "megjósolta" a jövőt, ahogy egyébként is a sci-fi szokása, "megjósolja", ugyebár, a tudományos eredményeket, találmányokat, vagy ha mást nem, inspirációt ad tudósoknak, hogy a sci-fi regények ötleteit valóra váltsák. De jó lett volna utalni a tudománytörténészek álláspontjára, miszerint szinte egyetlen találmány sincs, aminél kimutatható volna sci-fi előzmény (egyedüli ellenpéldaként, ugye, Clarke-ot és a távközlési műholdakat szokás említeni), meg hogy Verne semmit sem talált ki, kora létező találmányait tálalta - joggal - újdonságként a tévé híján jóval kevésbé naprakész olvasóközönségének (ami a legkisebb mértékben sem kisebbíti, persze, az író érdemeit).
Szóval hogy Verne elavult-e... Nem, kérem szépen, nem avulhatott el, mert nincs benne semmi, amivel ez történhetne. Egy folyton alakuló, fejlődő világot bemutató kalandos történeteket írt, felkészítve az embereket a tudomány és technikai eredményei indikálta változásokra, s használta ehhez eszközül saját kora társadalmi viszonyait és tudományos-technikai vívmányait. Mint ahogy használta saját műveiben Shakespeare is saját kora társadalmi viszonyait, és azt az eszközt, hogy ezeket a viszonyokat narratív keretként más, régebbi korok és kultúrák idejébe helyezte. Ilymódon aztán írt zseniális műveket, írt nagyon jó műveket, és írt bizonyára átlagos vagy attól rosszabb műveket is. Ahogy tette azt Verne, Lem vagy Clarke is. Máskor, máshogy.
Egyszerűen nem értem, hogyan lehetne ezeket a dolgokat valamiféle ellentétpárba állítani - mégis ez az ösztönös igénye sokaknak, és képtelen lennék érvelni vele szemben.
Szerencsére az ankétot követő egy-másfél órában az udvaron Csabi barátommal a fentieket kiválóan átbeszéltük, vele egy hullámhosson vagyunk a kérdésben, s hálás lehetek neki, hogy volt szíves figyelmesen végighallgtni, minek köszönhetően a sci-fi "műfajjal" kapcsolatos filológiai téziseimet olyan alapossággal és mélységgel adódott módom kifejteni, ahogy talán soha többet nem fog sikerülni az életben... Itt, most írásban is halvány lenyomatát tudtam prezentálni akkori zseniális meglátásaimnak. :) Mindenki sajnálhatja, aki azon a szombat késő estén nem üldögélt hallótávolságon belül a néhai diósgyőri kohászati terület egyes számú irodaháza udvarának valamely homályos szegletében... |
