|
|
|
|
 |
Csimpolya
 2006-05-24 17:07:40
|
20
|
| Engedjétek meg, hogy hozzászóljak a fórumhoz. A Végtelen történet nekem is az egyik kedvencem, már sokszor olvastam, de mindig van benne valami új. Most, hogy végigolvastam a topikot, sok érdekes szemponttal gazdagodtam. Számomra az volt az érdekes, ahogy valaki fokozatosan elveszti a régi énjét, és az előnytelen külsejével együtt elveszít valami mást is. Aztán fokozatosan megtanulja a szeretetet és saját maga elfogadását. Nem lesz újra mesebeli herceg, de derűs és kiegyensúlyozott ember igen, és ez nem is kevés. |
|
A hozzászólás:
 |
|
khfjh
2006-05-19 21:55:01
|
19
|
Olyan könyv, amelyet akárhányszor elolvas az ember, mindig talál benne valami újat. Ez elmondható Ende többi könyvéről is. Szinte álomszerűek, szimbolikusak, kissé szürrealisztikusak (Momo).. Az emberi lélek rejtelmeibe, rejtélyeibe visz el, kalauzol el, amelyet nem lehet soha tökéletesen megismerni.
Amikor Barnabás belekerül a történetbe, végigjárja azt a lelki utat, amely végül is a szeretethez visz el.
Adva van egy világ, ahol mindent lehet ("Tedd azt amit akarsz"), és végigjárhatja ezt az utat (ehhezképzelőerő kell). De nem mindenkinek sikerül végigjárni az utat. Közben eltévednek, ottragadnak (Királyok városa).. Igen, ennek az útnak sok buktatója van..
Ennyi jutott hirtelen most eszembe. Majd még írok.
üdv!! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
