|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2006-05-19 09:46:49
|
783
|
Kedves Via Galvani!
> Igen, de eddig úgy tudtam, hogíy épp a Tiszántúlon általános a hosszú í ejtés.
A hosszú í-zés a Tisza–Körös vidéki régióra jellemző, megnéztem az északkeleti nyelvjárási régió a köznyelvihez képest több helyen találunk rövid felső nyelvállású magánhangzót. Amiért itt is az az érzésünk, hogy kedvelik a hosszú í-t, ú-t, ű-t, az két olyan változás, amely a köznyelvihez képest megnöveli ezen hangok számát: (1) az e > í, ó > ú, ő > ű záródás, pl. kíktűl ’kéktől’; (2) az r, l, és j msh.-k előtti nyúlás, pl. tanúl ’tanul’.
Pl. Ha az alábbi internetcímen elérhető tivadarfalvai lejegyzést nézzük, akkor rövid felső nyelvállású mgh.-t találunk a köznyelvivel szemben az alábbi szavakban: ity ~ igy ’így’, vizbe ’vízbe’, vizbül ’vízből’, sürű ’sűrű’, hijják ’hívják’, husztuk ’húztuk’, ugy ’úgy’, huszta ’húzta’. (N.B. A tivadarfalvai nyelvjárás nem í-ző, hanem ei-ző altípusú.)
Most a Tisza–Körös vidéki régió hajdú–bihari csoportja az északkeleti nyelvjárási régió mellett található, nyilvánvalóan lehetnek átmeneti jelenségek, nem tudom, a fenti sajátosságokhoz tartozó izoglossza pontosan hol húzódik (nekem erről csak a nagyvonalakat ismertető irodalmam van). Ezen kívül nyelvjárásszigetről is lehet szó. Arról pl. lehet tudni, hogy Szeged–Kiskundorozsma ilyen: egy korábbi jász betelepítésének köszönhetően nem ö-ző, hanem megőrizte a forrásterület dialektális sajátoságait.
Vö. <http://www.btk.elte.hu/mnyfi/p/mnht/v01/v.htm> |
|
Előzmény:
 |
Via Galvani
2006-05-18 19:41:14
|
779
|
| Igen, de eddig úgy tudtam, hogíy épp a Tiszántúlon általános a hosszú í ejtés. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|