Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2006-05-19 09:46:49 783
Kedves Via Galvani!

> Igen, de eddig úgy tudtam, hogíy épp a Tiszántúlon általános a hosszú í ejtés.

A hosszú í-zés a Tisza–Körös vidéki régióra jellemző, megnéztem az északkeleti nyelvjárási régió a köznyelvihez képest több helyen találunk rövid felső nyelvállású magánhangzót. Amiért itt is az az érzésünk, hogy kedvelik a hosszú í-t, ú-t, ű-t, az két olyan változás, amely a köznyelvihez képest megnöveli ezen hangok számát: (1) az e > í, ó > ú, ő > ű záródás, pl. kíktűl ’kéktől’; (2) az r, l, és j msh.-k előtti nyúlás, pl. tanúl ’tanul’.

Pl. Ha az alábbi internetcímen elérhető tivadarfalvai lejegyzést nézzük, akkor rövid felső nyelvállású mgh.-t találunk a köznyelvivel szemben az alábbi szavakban: ity ~ igy ’így’, vizbe ’vízbe’, vizbül ’vízből’, sürű ’sűrű’, hijják ’hívják’, husztuk ’húztuk’, ugy ’úgy’, huszta ’húzta’. (N.B. A tivadarfalvai nyelvjárás nem í-ző, hanem ei-ző altípusú.)


Most a Tisza–Körös vidéki régió hajdú–bihari csoportja az északkeleti nyelvjárási régió mellett található, nyilvánvalóan lehetnek átmeneti jelenségek, nem tudom, a fenti sajátosságokhoz tartozó izoglossza pontosan hol húzódik (nekem erről csak a nagyvonalakat ismertető irodalmam van). Ezen kívül nyelvjárásszigetről is lehet szó. Arról pl. lehet tudni, hogy Szeged–Kiskundorozsma ilyen: egy korábbi jász betelepítésének köszönhetően nem ö-ző, hanem megőrizte a forrásterület dialektális sajátoságait.

Vö. <http://www.btk.elte.hu/mnyfi/p/mnht/v01/v.htm>
vrobee Creative Commons License 2006-05-19 04:10:58 780
Az állításodat a másik oldalról tudom megerősíteni: Zalában tipikus a rövid i-s ejtés, a Tiszántúlon még én sem nem hallottam.
De itt egyetlen szóról volt szó, az lehet egyszerű lexikális kivétel is.
A hozzászólás:
Via Galvani Creative Commons License 2006-05-18 19:41:14 779
Igen, de eddig úgy tudtam, hogíy épp a Tiszántúlon általános a hosszú í ejtés.
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2006-05-18 15:53:01 777
Kedves KisPiramis!

Ez az egyik jellemző nyelvjárásfüggő paraméter: a felső állású magánhangzók (i, u, ü) hossza nem egységes a magyar nyelvterületen. Van ahol szinte csak rövid változatban fordulnak elő, van ahol szinte mindig csak hosszúak, és vannak (a legtöbben), ahol különböző átmenet van (pl. ahol csak hangsúly alatt van hossz, a hangsúlytalan szótagokban nem).

Gyakorlatilag ezért nem tudja senki 100%-osan eltalálni, hogy melyik szóban kell hosszú í-t és melyikben rövid i-t írni, mert senkinek az anyanyelvváltozatában nem olyan eloszlásban szerepelnek ezek a hangok, ahogy az irodalmi normában rögzült.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!