Kedves Nick25!
Elnézést, hogy beleszólok a vitátokba, de Te a jelek szerint bizonyos ellenérveket nem vagy hajlandó megfontolni. Nem annyira figyelem ezt a vitát, de arra még én is emklékszem, hogy mások, talán Kis Ádám már hivatkoztak arra, hogy a magyar nyelv hangzása a minél több magánhangzó használatán túlmenően még sokkal változatosabb lehetne, ha pl. énekelve beszélnénk, mint egyes keleti népek, pláne ha kimondottan énekelve tudnánk beszélni, akkor még egy bolhapiacon is egyenesen az operaházban érezhetnők magunkat. Tehát minden relatív.
Az ég kékjével és a lombos fák zöldjével kapcsolatos megállapításod igaz, de banális, másrészt a harmónia oka ez esetben nem annyira a színek természetessége, hanem inkább a megszokottság. Ez is azt bizonyítja, hogy azt tartjuk szépnek, amit megszoktunk, a dolog tehát merőben szubjektív. Az erőteljes torokhangokkal beszélő délszaki emberek fülének az általunk legszebbnek tartott európai nyelvek, pl. az olasz hangzása bizonyára túl édeskés és puha.
Amit pedig a szavak rövidségével kapcsolatban írtál, nos azt hiszem, hogy a gyors beszédben pl. a 4 szótagos olasz "ho bevuto"-t ('ittam') jobban meg lehet érteni (követni), mint a 2 szótagos francia megfelelőjét ("j'ai bu"), éppen azért mert kétszer annyi időm van, hogy felfogjam. Pláne a francia "j'en doute"-ot ('kételkedem benne') más nyelvekben valszeg nem lehetne véletlenül sem "Jean doute"-nak ('János kételkedik') hallani. Szóval a rövid szavaknak, különösen liaisonokkal fűszerezve van hátrányuk is, és mivel általában nem méregdrága pergamenre írjuk vagy nem kőbe vésetjük gazdag aranyozással a mondanivalónkat, a papírfelhasználás említetted szempontja talán nem annyira kardinális. Egyébként fölteszem, a kínai írás tényleg sokkal helytakarékosabb lehet a mienknél. |