Keresés

Részletes keresés

Lájszló Creative Commons License 2006-05-14 18:20:43 760

> Milyen reakciókat váltana ki véleménye szerint, ha mondjuk a szegedi regionális rádióban és televízióban ö-ző nyelvjárásban is felolvasnák a híreket?

 

Elgondolkoztam ezen, és arra a dologra jutottam, hogy számomra a szöveg tartalmától is függ, hogy mennyire elfogadható nyelvjárási ejtésben. Például egy Rózsa Sándorról szóló anekdota naná, hogy legyen ö-ző nyelvjárásban. Viszont emlékszem, mindig kivert a víz, amikor némelyik matematikaprofesszorom ő-zve adta le az anyagot. Számomra ez valahogy ütközött a matematika "globális" és "magasabbrendű" mivoltával. Remélem érthető vagyok. Absztrakt algerba ő-ző kiejtéssel, nekem ez abszurd volt.

vrobee Creative Commons License 2006-05-14 03:52:44 759
Üdv LvT!

Gallego:

Nagyon jó a példád a Némöt nevű bácsival, jól összefoglalja azt, amit én le szerettem volna írni.

Ugye azt szokás mondani, hogy a nyelv--nyelvjárás különbségtétel politikai, társadalmi indíttatású dolog.

Talán itt lehetne megfogni a dolgot objektívebben is: két dialektus mindaddig egy nyelv részének tekinthető, ameddig az átlagos beszélőnél az eltérések konverziója teljesen automatikusan, tudat alatt végbemegy. (Persze, milyen az az átlagos beszélő, és milyen eltérésekre legyen igaz -- de talán itt mégis valami lényegi dolgot fogtunk meg :) )

Szerintem ebbe csak érintőlegesen szól bele az a dolog, hogy az adott nyelvjárás él-e helyi standardként. A kérdés az, hogy a konverzió természetes-e.

Tehát amit te is írtál: a spanyol riporter a spanyol Gallegót, és az argentin Gallegót ejtésben megkülönböztetné-e.

Űberkorrekt
No én ide beleértettem már azt is, ha valaki a magyar szokástól/hagyományoktól eltérően, az eredetit jobban követve transzplantálja a szavakat. Persze a szokások változnak idővel. (Persze ne lovagoljunk az elnevezésen, amíg értjük egymást...)

diplom és párki
Erről a szomszéd topikban irogattam.
Azt visszavonom, hogy a szótár megkérdőjelezhetően járna el, mert a szótárnak az a dolga, hogy jelezze egy-egy szó elterjedését.

A jövevényszavak használata nagyon gyorsan beindul új környezetben. Ez megfigyelhető pl. emigránsoknál. A szóda náluk tetszőleges szénsavas löttyöt jelent, a szábvéj a metró, stb. De attól nekik még nincs saját köznyelvük - beszélik a saját nyelvjárásukat, ki a pesti, ki dunántúli, ki a székelyföldit.

Persze ez tekinthető külön köznyelvnek, de szerintem semmiképp sincs pl. olyan, hogy "romániai magyar köznyelv" (odaát kifejtettem), és nem hinném, hogy jobban eltérnének, mint mondjuk a miskolci és a zalaegerszegi köznyelv. Ott is vannak csak helyben előforduló szavak (topik is van róla).

Ugyanakkor szerintem kimondva-kimondatlanul éppúgy beletartoznak a magyar köznyelv normájába, mint pl. Dél-Alföld. "Magyarországi magyar" vs. "romániai magyar" standardizáció szerintem nem létezik, a megkülönböztetés csak eseti lehet.
A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2006-05-13 18:03:21 754
Kedves vrobee!

Kiegészítem a 746-osbeli hozzászólásomat:

> Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik

Erről eszembe jutott egy anekdota egy nyelvjárás[kutatás]sal foglalkozó írásban. Egyelőre nem találtam meg a forrást, pontosan meg nem tudom felidézni. De amire emlékszem, azt előadom a te felkínáltad névvel.Eszerint egy nyelvjáráskutató így vette fel a kapcsolatot az adatközlőjével:

Kutató: Mi a neve?
Adatközlő: Némöt.
Kutató: Némöt?
Adatközlő: Nem, Némöt.
Kutató: Vagy úgy, Német!
Adatközlő: Igön.

Ennek az a lényege, hogy az adatközlő nem tudta a nevét a sajátjaként felismerni a köznyelvet beszélő által nyelvjáráshűen reprodukálva. Az adatközlő tudatában nem volt különbség a két változat közt, a használt alakot a nyelvi környezet determinálta. Vagyis a helyi nyelvjárást beszélőtől a nyelvjárási Némöt volt a felismerhető alak, a köznyelvitől pedig a köznyelvi Német.

Ez lehet valahol az a mérce, ahol különbséget kell tenni: ha a név kiejtése a név használója által kontextusfüggő, akkor a helyi forma nem reprodukálandó, de ha nem kontextusfüggő, akkor a helyi forma használandó.

Azt persze az argentin Gallego esetén nehezen tudjuk megtaksálni, hogy kasztíliai kontextusba ágyazva ő mit vár el. Ebben segít az, hogy tudjuk, van-e helyi standard, azaz pl. a helyi tévébemondó hogyan ejti. A Magyar dialektológia c. tankönyvben van egy fejezetvégi feladat, amely úgy hangzik, hogy „1977 óta a brémai rádió a híreket nyelvjárásban (Plattdeutsch) is sugározza hetente kétszer, s ennek pozitív visszhangja van. Milyen reakciókat váltana ki véleménye szerint, ha mondjuk a szegedi regionális rádióban és televízióban ö-ző nyelvjárásban is felolvasnák a híreket?” Ez rávilágít az ö-ző magyar és a zs-ző argentin dialektus eltérő státusára. Míg Argentínában ez az elvárás egy bemondóval szemben, Szegeden visszatetszést keltene. Ugyanez a különbség van a /gazsego/ és a /némöt/ ejtések közt is.
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2006-05-13 15:05:31 746
Kedves vrobee!

> Hát nem tudom, ezek az űberkorrekt próbálkozások szerintem nagyon izzadságszagúak.

Lehet, hogy más a nézőpontunk, de én „űberkorrekt”-nek csak azt nevezném, amikor már nem a magyar fonetikai bázist használva ejtjük ki a neveket.

Amúgy pedig a jelenlegi világunk korrektebb (értve itt a szó ’precízebb’ jelentését), egyre több részletinformációt ismerünk az eddig tőlünk elzárt dolgokról, helyekről, személyekről. Így ezen részletinformációk általunk való visszaadása is egyre korrektebb. Szerintem ettől a folyamattól nemigen lehet elmenekülni.


> Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik

Az analógia nem jó. Az ő-ző nyelvjárások nálunk ugyanis nem képeznek regionális standardot. A példa talán korrektebb lett volna a Veres ~ Vörös névpárral: ennek különbsége megjelenik a standardban, és utal a névadás eredeti helyére (a nyelvjárásra), és nem cserélhetők fel egymással. És harmadiknak itt jön a Weöres név: ezt a helyesírási trükkjei ellenére el kell tudnod helyezni e „névcsalád”-ban, hogy nem tűnj hiányos műveltségűnek.

Az argentin spanyol viszont önálló standard, pont ezért van, hogy a ’spanyol’ megjelölés helyett, ha a spanyolországi standardra utalnak, egyre inkább terjed az „űberkorrekt” ’kasztíliai’ kitétel, jelezve, hogy az csak egy az egyenlők között (ha egy kicsit egyenlőbb is).

Egyébként nálunk is megindult annak elismerése, hogy a határon túlon rekedt magyarok nyelve önálló, az „anyaországitól” már nem függő standard. Ez ugyan kiejtésbeli eltérésben (még) nem jelentkezik [bár megfontolandó pl. Bugár Béla következetes n-ezése msh.-k előtti ny helyett], de szókészletiben igen. A szlovákiai magyar párki ’virsli’ pl. megjelent az új Értelmező kéziszótárban. De fel vannak véve olyan másodformák is, amelynek az „anyaországi” változata eltér, pl. szlk.-i m. diplom ~ diploma.

-----

Amúgy a felvetetted probléma a magyaron belül is jelentkezik: a földrajzi nevek írásakor. Ennek is kialakított szabályozása van, hogy mikor használjuk a köznyelvi hangalakot és mikor a helyit (vö. A földrajzi nevek helyesírása 4.61.).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!