Kedves Nick25!
Írod:
"Kiindulási pontom az volt,hogy kutattam minden idők legnagyobb mesterét.Tőle akarok tanulni.Hat évembe telt mire rájöttem,ki a minden idők legnagyobb mestere az esztétikában.Ettől a Mestertől tanult Püthagoras,Leonardo,Michelangelo,Bach,Petőfi,Fadrusz János és mások."
Szeretném a szíves figyelmedet felhívni arra, hogy mi itt vitatkozunk. Érveket állítunk érvekkel szembe. A te fenti "érvedet" nem lehet másképp értelmezni, hogy rátaláltál Istenre. Ez lehet szerencsés találkozás, de ettől a ponttól kezdve nincs vitának a helye. A hittel szemben nincsenek érvek.
Épp ezért nem mondom azt, hogy teljesen önkényes és értelmetlen az a nyelvesztétikai norma, amelyet ide megfogalmaztál:
"Ebből az esztétikából az amely a nyelvészetre tartozna,az a következő:a szavak legyenek rövidek,tömörek,színesek,pontosak,egyértelműek,érzékletesek,dallamosak,egymással összecsengőek,minden verselési és éneklési módra alkalmasak,pontos információközlésre megfelelőek."
Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy a katolikus dogmában csak egyetlen személyt jogosítanak fel arra, hogy az isteni szándékot kinyilvánítsa, de neki is "a katedrára kell állnia".
Egyébként az általad meghatározott normaszavak is abszolút szubjektívak, így, marad a korábbi megállapítás: Kinek a pap, kinek a papné.
Kis Ádám
|