|
|
 |
Galgadio
2006-05-13 22:15:43
|
758
|
Sziasztok!
A Don Quixote példájából kiindulva szeruintem a Gallego név 'gazségó' ejtése egy magyar sportriporter szájából akkor elfogadható, ha az argentínai spanyol nyelvváltozat hivatalos ejtése is 'gazségó'.
Kíváncsi lennék pl., hogy Argentínában az a zsézés elfogadott norma-e?
Állítólag Buenos Airesben és környékén is elterjedt, márpedig Buenos Aires erőteljesen meghatározza Argentínát.
Kíváncsi vagyok, hogy pl. egy argentín politikus vagy egy hírbemondó "zsézik" e avagy sem?
Szoktam néha nézni a spanyol tévét, Spanyolországban a televízióbemondóktól pl. általában megkövetelik a tiszta kasztíliai kiejtést, Latin-Amerikában viszont elfogadott a tévében is a seseo és a yeísmo, tehát a 'll' és 'z' betűkkel jelzett hangcsoportok leegyszerűsített ejtése.
|
|
 |
LvT
2006-05-13 15:05:31
|
746
|
Kedves vrobee!
> Hát nem tudom, ezek az űberkorrekt próbálkozások szerintem nagyon izzadságszagúak.
Lehet, hogy más a nézőpontunk, de én „űberkorrekt”-nek csak azt nevezném, amikor már nem a magyar fonetikai bázist használva ejtjük ki a neveket.
Amúgy pedig a jelenlegi világunk korrektebb (értve itt a szó ’precízebb’ jelentését), egyre több részletinformációt ismerünk az eddig tőlünk elzárt dolgokról, helyekről, személyekről. Így ezen részletinformációk általunk való visszaadása is egyre korrektebb. Szerintem ettől a folyamattól nemigen lehet elmenekülni.
> Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik
Az analógia nem jó. Az ő-ző nyelvjárások nálunk ugyanis nem képeznek regionális standardot. A példa talán korrektebb lett volna a Veres ~ Vörös névpárral: ennek különbsége megjelenik a standardban, és utal a névadás eredeti helyére (a nyelvjárásra), és nem cserélhetők fel egymással. És harmadiknak itt jön a Weöres név: ezt a helyesírási trükkjei ellenére el kell tudnod helyezni e „névcsalád”-ban, hogy nem tűnj hiányos műveltségűnek.
Az argentin spanyol viszont önálló standard, pont ezért van, hogy a ’spanyol’ megjelölés helyett, ha a spanyolországi standardra utalnak, egyre inkább terjed az „űberkorrekt” ’kasztíliai’ kitétel, jelezve, hogy az csak egy az egyenlők között (ha egy kicsit egyenlőbb is).
Egyébként nálunk is megindult annak elismerése, hogy a határon túlon rekedt magyarok nyelve önálló, az „anyaországitól” már nem függő standard. Ez ugyan kiejtésbeli eltérésben (még) nem jelentkezik [bár megfontolandó pl. Bugár Béla következetes n-ezése msh.-k előtti ny helyett], de szókészletiben igen. A szlovákiai magyar párki ’virsli’ pl. megjelent az új Értelmező kéziszótárban. De fel vannak véve olyan másodformák is, amelynek az „anyaországi” változata eltér, pl. szlk.-i m. diplom ~ diploma.
-----
Amúgy a felvetetted probléma a magyaron belül is jelentkezik: a földrajzi nevek írásakor. Ennek is kialakított szabályozása van, hogy mikor használjuk a köznyelvi hangalakot és mikor a helyit (vö. A földrajzi nevek helyesírása 4.61.). |
|
A hozzászólás:
 |
vrobee
2006-05-13 00:04:01
|
745
|
Kedves LvT!
Hát nem tudom, ezek az űberkorrekt próbálkozások szerintem nagyon izzadságszagúak.
Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik. A magyar tévében már "német". Most akkor egy külföldi riporter próbálja meg az előbbit utánozni? És ha egy kkfházi "nímöt" játszik egy pesti "német" ellen, akkor ejtse különbözően a két játékost, ahogy egyébként egyetlen magyar riporter sem járna el, hiszen a két játékosnak ugyanaz a vezetékneve?!
Szerintem ne! Ejtse azon recept szerint, ahogy a magyar szavakat ők vissza szokták adni, a norma szerinti ejtés ismeretében -- azaz természetesen a rendhagyóságokra ügyelve (tehát 'th' helyett 't'-t ejtve).
Esetleg megemlítheti érdekességképpen, hogy a szülőfalujában mi a helyes (hű)ejtésmód. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2006-05-12 15:39:27
|
735
|
Kedves Don Quixote!
> Helyesen járt-e el az adott sportriporter avagy mindig az adott hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódját kell sztandardnak tekinteni?
Úgy vélem, a tulajdonneveknél csínján kell a „hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódjával” bánni. Elég visszás lenne, ha valaki külföldi pl. a Széchenyi családnevet próbálná azon az alapon megközelíteni, hogy a mai magyar helyesírásban a ch = /h/, vö. almanach, technika, pszichológia stb.
Szerintem nyilvánvaló, hogy egy tulajdonnévnek az írásképe és a kiejtett formája egyaránt a sajátja, így lehetőség szerint az adott nyelv (esetünkben a magyar) adta fonetikai kereteken belül azt ildomos visszaadni, ahol az adott személy a saját (vagy lakos a városa stb.) nevét ejti.
Ha nem lehet úgy eljárni, ahogy Lájszló említette, akkor lehet „megtaksálni”, hogy vajon hogyan ejtendő a név. Ekkor jöhet szóba a „hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódja”, mint jó közelítés. Azonban, ha kiderül később az, hogy az ejtésmód eltér ettől, úgy tudni kell korrigálni.
Természetesen a magyarba korábban társadalmilag beágyazott tulajdonnevek esetén a leghelyesebb megmaradni a megszokott formánál, még akkor is, ha félreértés eredménye (pl. van Gogh: /vangóg/ vs. /fanhoh/, Verne /verne/ vs. /vern/, Kierkegaard: /kírkegárd/ vs. /kiergegór/ stb.). Azonban ezek szaporítása nem indokolt, sőt még e történelmi nevek más személyekre (városokra stb.) való átvitelétől is tartózkodni célszerű. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|