|
|
 |
vrobee
2006-05-13 00:04:01
|
745
|
Kedves LvT!
Hát nem tudom, ezek az űberkorrekt próbálkozások szerintem nagyon izzadságszagúak.
Tf. van egy Németh nevű játékos, aki amúgy dél-alföldi, tehát otthon a nevét "némöt"-nek ejtik. A magyar tévében már "német". Most akkor egy külföldi riporter próbálja meg az előbbit utánozni? És ha egy kkfházi "nímöt" játszik egy pesti "német" ellen, akkor ejtse különbözően a két játékost, ahogy egyébként egyetlen magyar riporter sem járna el, hiszen a két játékosnak ugyanaz a vezetékneve?!
Szerintem ne! Ejtse azon recept szerint, ahogy a magyar szavakat ők vissza szokták adni, a norma szerinti ejtés ismeretében -- azaz természetesen a rendhagyóságokra ügyelve (tehát 'th' helyett 't'-t ejtve).
Esetleg megemlítheti érdekességképpen, hogy a szülőfalujában mi a helyes (hű)ejtésmód. |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2006-05-12 15:39:27
|
735
|
Kedves Don Quixote!
> Helyesen járt-e el az adott sportriporter avagy mindig az adott hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódját kell sztandardnak tekinteni?
Úgy vélem, a tulajdonneveknél csínján kell a „hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódjával” bánni. Elég visszás lenne, ha valaki külföldi pl. a Széchenyi családnevet próbálná azon az alapon megközelíteni, hogy a mai magyar helyesírásban a ch = /h/, vö. almanach, technika, pszichológia stb.
Szerintem nyilvánvaló, hogy egy tulajdonnévnek az írásképe és a kiejtett formája egyaránt a sajátja, így lehetőség szerint az adott nyelv (esetünkben a magyar) adta fonetikai kereteken belül azt ildomos visszaadni, ahol az adott személy a saját (vagy lakos a városa stb.) nevét ejti.
Ha nem lehet úgy eljárni, ahogy Lájszló említette, akkor lehet „megtaksálni”, hogy vajon hogyan ejtendő a név. Ekkor jöhet szóba a „hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódja”, mint jó közelítés. Azonban, ha kiderül később az, hogy az ejtésmód eltér ettől, úgy tudni kell korrigálni.
Természetesen a magyarba korábban társadalmilag beágyazott tulajdonnevek esetén a leghelyesebb megmaradni a megszokott formánál, még akkor is, ha félreértés eredménye (pl. van Gogh: /vangóg/ vs. /fanhoh/, Verne /verne/ vs. /vern/, Kierkegaard: /kírkegárd/ vs. /kiergegór/ stb.). Azonban ezek szaporítása nem indokolt, sőt még e történelmi nevek más személyekre (városokra stb.) való átvitelétől is tartózkodni célszerű. |
|
Előzmény:
 |
Don Quixote
2006-05-12 12:26:20
|
733
|
Sziasztok!
Nyelvjárásokhoz, ejtésmódokhoz:
A 78-as világbajnok argentín fociválogatottban volt egy Gallego nevű középpályás, akinek a nevét egyes sportriporterek nem a kasztíliai norma szerint ejtettek 'galjégó'-nak, hanem az Argentína egy részén meghonosodott ejtés szerint 'gazségó'-nak.
Helyesen járt-e el az adott sportriporter avagy mindig az adott hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódját kell sztandardnak tekinteni?
Némileg más kérdés, de ez is foci:)
Régebben a brazíl és portugál focisták nevét spanyolosan ejtették, tehát a szóvégi o-t o-nak és nem u-nak stb., aztán valamelyik fiatal riporter meghonosította a portugálos kiejtést (pl. 'ronaldu', 'ronaldínyu', rui kosta stb.)
Bonyolítja a helyzetet, hogy az én tudtommal a brazíliai és az európai portugál nyelvváltozatok kiejtési sztandardja sem teljesen ugyanaz: egy szótárban találtam pl. azt, hogy a 'crocodilo' - 'krokodil' szó sztandard ejtése Portugáliában 'krukudilu', Brazíliában pedig 'krokodilu'.
Közeledik a futballvébé, hogy ejtsük a játékosok neveit?
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|