|
|
 |
Nick25
2006-05-12 18:28:41
|
739
|
| Kedves LvT!...Elfodadom mindazt amit írtál.Köszönöm azokat az információkat,melyeket nem ismertem. |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2006-05-12 11:37:42
|
732
|
Kedves Nick25!
> Anyanyelvi konferenciák anyagában régebben olvastam olyan jellegű javaslatokat,hogy jelölni kéne a zárt és a nyílt "e" hangzót.
Javasolni ilyet lehet, de a gyakorlatban több probléma is felmerülne:
– Ha körbejárjuk a magyar nyelvterületet azokon a vidékeken, ahol ismerik a nyíl és zárt e különbségét, akkor azt tapasztaljuk, hogy sok helyen, ahol egy szóban zárt e-t ejtenek, ott másutt nyílt e-t ejtenek és fordítva. Nincs tehát egy olyan minta, amelyet az egész országra kiterjeszthetnénk. Ezek után az nagyon izgalmas kérdés, hogy ki fogja meghatározni, hogy az ilyen ellentmondó gyakorlattal ejtett szavakban zárt vagy nyílt e legyen.
– Csak praktikus megközelítésből: hogyan lesz az kivitelezve, hogy az egész eddigi magyar irodalmat így átírják kétféle e-sre? Honnan lesz pénz, az ezt elvégző lektorok, a nyomdai kapacitás, a papír stb.? És az idő: mennyi időbe kerülne, még ténylegesen a hétköznapi emberek számára több lenne a kétféle e-s nyomtatvány, mint a régi egy e-s?
– Filológus megközelítésből: valóban megtehetjük-e, hogy régmúlt emberek írásait átírjuk úgy, hogy egy e helyett kétféle e legyen belőle? Igen furcsa lenne pl. Kazinczyt így átszabni, aki éppen a mai állapot rögzítője volt. Vagy Csokonait, aki debreceni lévén vélelmezhetően csak egy e-t ejtett. És ki lenne az, aki merné Arany Jánost itt korrektúrázni, illetve megsaccolni, hogy ő hogyan írt volna, ha kétféle e-vel írt volna? S í. t.
– Nézz körül, milyen a hosszú-rövid i-í, u-ú, ü-ű írásának a gyakorlata. Mennyi „mindíg”, „túrista”; „aláirat”, „utitáska” stb. írásmóddal találkozhatni. Ha ez nem tudott beállni, akkor miért vélhető, hogy az e-ë különbség be fog állni? Azért az új „nyomtatott” szövegek nagy részét ma már lektor nem látja, hanem [jobb esetben] a közoktatásban felszedhető helyesírási alapműveltséggel rendelkezők ontják őket. Ilyen környezetben gyakorlatilag a véletlen határozná meg, hogy melyik e-t szedik ki melyik szóban. Ha a nép meg ebből szocializálódna, akkor a helyzet ugyanaz lenne, mint ma: a zavart, nem egységes jelölés ugyanolyan, mint a jelölés hiánya. Sőt még rosszabb, mert ez el tudja bizonytalanítani azt is, akit az otthoni nyelvjárásában ezt elsajátította.
A fentiek után vizsgáljuk meg, hogy a fenti javaslat egyáltalán a problémára reflektál-e. Vagyis az, hogy a kétféle e-t jelölni fogjuk, magával vonja-e azt, hogy ejteni is fogjuk-e?
Először is be kellene látni, hogy a mai helyzetet a jelöletlenség okozza. Említetted az olaszt, és az angolt. Nos az olaszban is teljesen jelöletlen a nyílt-zárt különbség az e és az o esetén is, még sem hallottam, hogy az olasz normát fenyegetné az, hogy ez a különbség eltűnne. Ugyanígy még igen sok nyelvben az írásbeli különbség hiánya ellenére az ejtésben ezek világosan különböznek. Ha vesszük az angolt, akkor pedig a helyzet még pregnánsabb: az ejtés teljesen független attól, hogy hogyan írunk. Ugyanis az anyanyelvünkre jellemző kiejtést még iskolás kor előtt elsajátítjuk az édesanyánktól és a környezetünktől. Az iskolában a kiejtés „javítását” sem a helyesírási gyakorlástól lehet elvárni, hanem a tanítók szóbeli példájából. A helyesírás nem a kiejtést gyakoroltatja be, hanem azt hogy a helyesírás hol tér el valami ok miatt a kiejtésünktől. Summa-summárom: az nem tehető felelőssé az ejtésért, hogy nem írunk kétféle e-t.
Másodszor be kellene látni a másik irányt is, azaz, hogy a jelöltséggel kiveszőfélben lévő hangok megmenthetők. Elég ehhez a ly esetét megszemlélnünk. A XIX. sz.-ban ezt a hangot, a lágy l-t még széleskörűen ejtették, ezért is lett a helyesírásunk része. Ellenben ma már a palóc terület nagy részéről is kipusztult. Annak dacára, hogy mennyit sulykoltuk az iskolában, hogy mely szavakat kell j-vel és melyeket ly-nal írni. Hiába írjuk az ly-t, az még csak le sem lassította e hang totális kiveszését.
(Hogy a magam háza előtt is sepregessek: a szlovák irodalmi nyelv megkülönbözteti a nyílt ä-t és a zárt e-t, ennek ellenére a köznyelvből eltűnt a kiejtésbeli különbségük, az visszaszorult a középszlovák nyelvjárásokba. És ugyanilyen folyamat más előrehaladott állapotban van a kemény l és a lágy ľ estében is. Pedig a különbség írásban megjelenik.)
Magyarán: ha bevezetnők is rendeletileg, a kétféle e valamiféle deus ex machina megállapított rendszer szerinti írásbeli megkülönböztetését, akkor ez csak a kisiskolásoknak okozna egy újabb tanulási problémát a j–ly mellé, de a kiejtésre nem hatna.
Ha a nyelvközösségnek igénye van ilyen különbség megtartására, akkor azt megtartja akkor is, ha ez az írásban nem jelentkezik. Ha pedig nincs igénye, akkor az a helyesírás ellenére is eltűnik. Ezért értelmetlenek teljesen az ilyen javaslatok. |
|
Előzmény:
 |
Nick25
2006-05-11 16:51:01
|
721
|
| Kedves LvT!...Anyanyelvi konferenciák anyagában régebben olvastam olyan jellegű javaslatokat,hogy jelölni kéne a zárt és a nyílt "e" hangzót. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|