|
|
 |
b.viridis
 2006-04-30 19:32:19
|
6
|
Én nem mennék ennyire messzire. Nem az a bajom, hogy nincs minden frinc- franc jogszabály mögött földet átölelő konszenzus. (ideális persze az lenne, de legyünk realisták)
Én inkább lassan már attól félek, hogy tényleg nincsenek tisztába azzal, hogy hogyan is kell az ilyesmit csinálni. És ez sajnos oldalfüggetlen.
Pedig a saját bőrünkön érezzük, hogy vannak olyan ügyek, amelyek egyszerűen ép ésszel elképzelhetetlenek négyéves ciklusonkénti újrakezdéssel. Egy szerencsétlen, ártatlan gyermek is jó esetben 12 évig jár iskolába, így háromszor is megszenvedheti a nagyjaink mérhetelen barom voltát.
A köz meg sajnos olyan, amilyen. Nagyon nehéz eldönteni, hogy hol az igazság: a médiumok teszik ilyenné, vagy eleve ilyenek, a médiumok (giccs- tévék, ahogy írod) csupán a kereslet- kínálat elvén kiszolgálják őket.
Én egyetlen, közepesen jó módszert tudok, ki kell dobni a tévét. Valamikor 1996 táján elkövettem, a magam és a három gyermekem nagyobb épülésére. :-)
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Meccsnéző
2006-04-30 19:16:24
|
5
|
Konszenzusos parlamenti döntések idiilli képe.
Egyetértek.
Kiegyenlített médiumok, független elemzések és politológusok.
Partvonalra kerülő hangemberek és alacsony nézettségű giccs-tévék.
Vajon kinek a feladata (is) lenne a köz véleményének tolmácsolása és a közvélemény felnőtté tétele?
|
|
Előzmény:
|
|
b.viridis
2006-04-30 19:09:12
|
4
|
Sorry, csak a nullázás intézményének hódoltam.
De hogy a kérdéshez is:
Természetesen igazad van, ugyanúgy felelső mindkét fél a lassan óvodásoknak is szégyenére váló közbeszédért.
Két dologról szólnék hirtelen.
Az egyik, amit már valahol kifejtettem, hogy a kompromisszumkeresésnek már a módját sem tudják "nagyjaink".
Az utóbbi években ez kb. úgy működött, hogy A párt megüzente a B pártnak, a sajtón keresztül, hogy legyen szíves, fényes nappal, dobszó, mellett az Oktogon közepén benyalni neki. Ha, ki tudja miért, erre mégsem volt hajlandó, akkor ment a mutogatás: kompromisszumképtelen!
Na, szvsz leggyorsabban ezzel a mentalitással kéne felhagyni. A politika egy kicsit a megegyezés keresésének is a művészete.
A másik, hogy a nagyjaink próbálják meg értelmesen, értékelhetően megfogalmazni a mondanivalójukat. Hogy mondhassam én, a másik oldalon lévő polgár is, hogy nem értek ugyan vele egyet, de elfogadom, amit mond.
Például Orbán 1998- as, a választások megnyerése utáni interjúja. A mai napig él az emlékezetemben, hogy amit ott és akkor mondott, azzal ugyan sok dologban nem értettem egyet, de el tudtam fogadni.
Avagy egy másik példa.. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
