Most így néhány ciklus után egyre inkább úgy tűnik: nagyon rövid a négy év.
Első év elmegy azzal, amíg belerázódnak a kormányzásba, az utolsóban - ha kimondva nem is, de a tettek gyakran ezt mutatják - jóformán már csak kampányérdekekre figyelnek. Marad csak kormányzásra végülis két teljes év.
Szóval rövid a négy év akkor, amikor - mint ahogy eddig történt - négyévenként váltják egymást az oldalak (jobb-bal-jobb-bal). Nem is ez a baj. Hanem: a vesztes nehezen viseli el, hogy nem ő nyert, így nem egyszer betart. A nyertes nyeregben érzi magát, lesöpör néhány olyan, az előző kormánytól örökölt dolgot is, amit nem feltétlenül kellene (így esetleg kimutatja fölényét, de több a kár, mint a haszon). Plusz ehhez jön még, hogy ciklusonként mindegyik állandóan forgatja hátra a fejét, mit nem csinált jól, vagy egyáltalán nem az elődje. Ez sok energiát felemészt. Ráadásul a közhangulatnak sem tesz jót.
Higgadtabban kellene tudomásul venni a vesztesnek, hogy veszített (ez van...a többség így döntött), higgadtabban a győztesnek a győzelmét, hisz az sem tart örökké (lásd eddig). Legyenek viták, mert ez viszi előre a dolgokat. De ne "dafke" viták! Gyakran látni ezt is, pedig ez igazából sehova se vezet. |
