|
|
 |
tillA
2006-04-18 12:04:21
|
322
|
| Motyóval egyetértek, mi, akik a hetvenes-nyolcvanas évekre lettünk gyerekek, kamaszok, nyilván arról álmodozhattunk, hogy még életünkben új bolygókat hódít meg az emberiség, a világegyetem elképesztő titkait tárja fel, stb., stb. Hát, ebben teljes mértékben csalatkoznunk kell - egyelőre úgy tűnik. A gondtalan telefonálástól a jelentős kozmológiai és kozmogóniai felfedezésekig valóban sok-sok fontos felfedezés születik - de ezek mégsem "azok" a csodák, amikről álmodtunk, vagy joggal álmodhattunk volna. (Ha tudományos álmodozók lettünk volna.) Ha arra gondolok, hogy Hawking is anélkül fog meghalni, hogy 'kézzelfoghatóan' közelebb kerültünk volna a "nagy titokhoz" (hiába a valóban elképesztően jelentős előrelépés), hát eléggé elkeseredem. Csakhogy még én is anélkül fogok... (Pedig remélem, van legalább harminc évem.) Szóval attól félek, hogy eljut a világ, mondjuk, 2050-be, és nem lesz lényegesen (!) más a helyzet, mint a mi születésünkkor. Még akkor sem, ha a karórával (a csukló bőre alá ültetett chippel) telefonálhatunk Japánba (magyarul, mert fordít is), meg ha tízmilliárd darab, 1 millió fényévnél távolabbi csillag kategóriabesorolásának a birtokában leszünk is. |
|
 |
tillA
2006-04-18 11:57:58
|
321
|
Ezen viszont nem háborgunk.
De, azért háborgunk... mi négyen :) Az is valami! |
|
 |
motyo_1999
2006-04-18 10:19:21
|
318
|
Isten ments, hogy lebecsüljem a Japánba telefonálás, vagy az amerikai sorozatok torrentről való letöltésének ( ;) ) mindennapi lehetőségét. Ugyanakkor pont ez a problémám is: minden ami odafenn történik, az "hétköznapi", olyan értelemben, hogy apró lépésekkel szolgálja a jelenlegi technológia további tökéletesedését. Ez hasznos, azonban semmi lelkesítő nincs benne. Az Apolló, vagy a Szojuz/Szaljut programok olyasmiket valósítottak meg, ami messze túlmutatott a saját koruk szintjén. Azokat a csónakokat gyakorlatilag a pilóták hite tartotta egyben, de mégis fölmentek, hogy hazahozzanak egy marék homokot a Holdról. Ez az attitűd mára teljesen kihaltnak tűnik, mintha kizárólag gazdasági megfontolások irányítanák a rendszert. Ez persze régen is nagy szerepet játszott, de mégis ott volt az a bizonyos plusz. No igen, ehhez kellett egy hidegháború..... |
|
A hozzászólás:
 |
kvadrát
2006-04-18 03:17:10
|
316
|
"Magam természetesen kétségbeejtőnek találom, hogy Armstrong után 37 évvel ott tartunk, hogy műholdakat pofozgatunk Föld körüli pályán."
Igaz, Motyó, valóban juthattunk volna már messzebb is, és az ember mindig "többet" akar, de azért ne becsüljük le a műholdpofozgatókat sem. Mivel 37 éves vagy, emlékezned kell az "interurbán" telefonhívás produkciójára, legalább hírből. Én gyerekkoromban Gödöllőn éltem, és két helyen volt elérhető számunkra telefon: a vasútállomás forgalmi irodájában és a postahivatalban. Egyszer a szüleim felhívtak bennünket, amikor Bulgáriába utaztak, az a telefon két napi szervezést és fél napi várakozást igényelt. Ha ma Japánba akarok telefonálni, felemelem itthon az EGYIK telefont és tárcsázok. (Aztán le is tehetem, mert egy szót sem tudok japánul.) Télen rendszeresen nézhettem élőben az amerikai foci meccseit, és nem volt tízpercenként "Hiba a közvetítővonalban". Ez azoknak a bizonyos műholdaknak köszönhető, amelyeket ma már iparszerűen lődöznek fel. Persze nem tökéletes a távközlési technika sem, de azért majdnem megvalósult már minden, amit a legtöbbi sci-fi megjósolni tudott, néha az elég távoli jövőbe vetítve. A GPS-t még csak éppen elkezdtük kihasználni, a műholdas időjárásfigyelés, növénygazdálkodás, térképészet is hétköznapivá vált, és ezek csak a hadászati technika maradékai. Az űrteleszkópok annyi új megfigyelési eredménnyel szolgáltak az elmúlt tizenöt évben, amennyit addig összesen sikerült összekuporgatni, Galilei távcsöve óta. Fejtegetheném még, de a lényeg az, hogy ugyan nem vetettük meg a lábunkat új égitesteken, de legalább a Föld körül be tudtunk rendezkedni valamennyire. Nem ez volt az elképzelés, de a világ gazdasági működését sem tudták a jóslatok helyesen figyelembe venni.
De azért az igaz, hogy az "űrtevékenységet" jóval kisebb figyelem kíséri, mint régen. Erről a hullavadász média is jócskán tehet. Tucatjával tudnék mutatni olyan félretett kis újságkivágásokat, hogy aszondja, "Tegnap a Szovjetunióban sikeresen föld körüli pályára állították a Kozmosz-akárhány jelű műholdat, amelynek feladata a napszél tanulmányozása, a föld alatti ásványkészletek felderítése, a földi mágneses tér kutatása, távközlési feladatok ellátása, a kozmikus tér vizsgálata, egy nemzetközi tudóscsoport által összeállított kutatási program végrehajtása. (Nem kívánt törlendő.) A műszerek hibátlanul működnek, az eredményekről később számolunk be." Már akkor sem törődött ezekkel senki, viszont ilyen ma már meg sem jelenik. Csak ha felrobban a rakéta. Még harminc éve is csak olyan ember repülhetett, aki még azt is kibírta, ha ledarálják. Ma már az repül, aki ki tudja fizetni az árát. De ötszáz éve hajóra is csak az szállt, aki szerette kockáztatni az életét, ma meg hajóutat nyerhet, aki kapásból meg tudja mondani, hány lába van a háromlábú széknek. Ezen viszont nem háborgunk. Pedig ugyanilyen utat fog (talán) bejárni az űrhajózás is, csak késésben van. Ha Anonymus sci-fit írt volna, lehet, hogy hősei a tengeren hajóztak volna. (Mint ahogy az még Verne idejében is volt.) |
|
Előzmény:
 |
motyo_1999
2006-04-18 00:32:33
|
313
|
Nota bene: az űrhajózás ügyének manapság, mondhatni, nincs szezonja...
Ha ezzel arra akarsz utalni, hogy volt egy aranykor, amikor is bezzeg szezonja volt, és az milyen jó volt, akkor csak részben van igazad. Ha láttad az Apolló 13 c. filmet, abban markáns utalás található arra, hogy az n. holdraszállás már jóval kevésbé érdekelte az amerikai közönséget, mint az xy szappanopera ismétlése. Pedig itt még a legendás HOLDRASZÁLLÁSOKRÓL van szó, nem pedig arról, hogy az xy űrrepülőgép személyzete ismét meghúzott egy csavart a Hubble-ön. Amerikában valószínűleg a hatvanas évekkel együtt szállt el az újdonság varázsa. Szerintem csak itt nálunk volt ennek ekkora kultusza még a nyolcvanas években is, mivel mi szűken adagolva kaptuk csak az infókat, és ráadásul pont ekkorra esett ugye az űrverseny szovjetek általi "megnyerése", ála Sagan.
Magam természetesen kétségbeejtőnek találom, hogy Armstrong után 37 évvel (mellesleg pont ennyi idős vagyok, abban a legendás évben láttam napvilágot!) ott tartunk, hogy műholdakat pofozgatunk Föld körüli pályán. Ezért engedtem meg magamnak némi mérsékelt örömöt, amikor Bush előrevetítette az új Hold- és Mars-programokat. De milyen időtartamokkal, elvtársak! :( Hol van már a Kennedy-féle "embert a Holdra az évtized végéig!". Majd 2050 körül esetleg elindul valami a Mars felé, tessék türelmesnek lenni, túl nagy ez a feladat....
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|