Nagyon igazad van, tillA, de most szerintem abban, amire nem helyeztél kellő hangsúlyt. Mármint hogy mi HISSZÜK, hogy az amcsik jártak a Holdon, hogy Gagarin körberepülte a Földet, és a többi. Hisszük, de nem tudhatjuk, hiszen nem láttuk személyesen. A vallás példája találó példa ehhez. Éppen aktuális, de már máskor is eszembe jutott a kis történet, amely szerint az egyik apostol Jézus sebeit meg is akarta tapogatni, hogy igazán meggyőződhessen azok létéről. (A tanulságot most nem tudom pontosan idézni, utánanézni pedig most nincs kedvem.) A többi tanítvány a mese szerint neheztelt rá, de én egyetértek vele, mert vannak esetek, amikor szükségünk van az általunk megszerezhető legteljesebb bizonyságra, bármi legyen is a kétkedésünk tárgya. Igaz, hogy az érzékeink és az elménk becsapódhatnak, de megpróbáljuk ennek a valószínűségét csökkenteni minél többféle módon bevetett és megtámogatott érzékeléseinkkel. És ezt például az Apollo-repülések során sem tehettük meg igazán (legnagyobb sajnálatunkra), ezt pedig kihasználhatják, akik üzletet vagy személyes sikerélményt kovácsolnak a bizonyíthatatlan iránt bennünk elültetett kételyekkel. Ez nálam nem tud bejönni, ezen nem érdemes izgatnom magamat. Űrkutatás és űrhajózás van, ez ma már biztos, műholdas telefonkapcsolatok, űrfelvételek, sőt, balesetek bizonyítják. Ennyi nekem elég is. De vannak, akik még abban is kételkednek, hogy a körülöttük lévő világ valóban létezik, a szkepticizmus ilyen fokát észérvekkel nem lehet leküzdeni.
Más. Ma találkoztam, lényegtelen okból, valakivel, akiről véletlenül kiderült, hogy ő is, de a felesége még inkább nagy híve az Orionnak. A fórumon eddig még nem bukkantak fel, természetesen meghívtam őket ide. Remélem, egyszer kedvük lesz itt megszólalni, és lám, még mindig vannak felfedezetlen társaink. |
