|
|
 |
curlie
 2006-04-11 16:11:05
|
175
|
Szia Ottó!
Hát igen, a sirálykák...
Még véletlenül se veszek olyan helyről madarat, ahol sirálykák vannak! Sokat lehet erről olvasni, hol azt írják, hogy nincs túl nagy kihatása az felnevelt egyedek szaporodásában, hol azt, hogy igenis van. Ki tudja?
Egyszer venni akartam pirosfejű papagájamandinát és olyan helyre volt "szerencsém" elmenni, ahol egy kalitkában volt egy pár pirosfejű papagájamandina és egy pár sirályka. Amikor mondtam az illetőnek, hogy akkor én inkább nem veszek madarat, meg volt sértődve is győzködött, hogy ezek nam ezért vannak egy kalitkában, ő sohasem használja a sirálykát költőmadárként. Mondtam, hogy ugyan kezdő vagyok, de ne nézzen hülyének aztángyorsan otthagytam az illetőt.
Szerintem nem "egészséges" költőmadarat használni. Azoknak olyan erős az anyai/apai ösztöne, hogy talán olyan madarat is felnevelnek, amelyeket saját szüleik gyengeségük miatt egyszerűen kidobna a fészekből. Lehet, hogy ezért látni olyan satnya madarak néha? Vagy az inkább a keresztbetenyésztésekből adódik?
Üdv.: curlie |
|
A hozzászólás:
 |
|
Demkó Ottó
2006-04-11 15:35:11
|
172
|
Curlie!
Menjünk sorban...
1.Örülök, hogy tetszik, és köszönöm a jókívánságokat.
2.Nem gond, ha vegyül a hobbiba némi üzleti szempont is, hiszen a költségeket valahonnan fedezni kell, ugyanakkor a kereskedéseknek is kell az utánpótlás. Többen ezért tartanak nem mellékesen Sirálykákat is.
3.Ezért fontos, hogy a tenyésztésre szánt madarainkat megbízható helyről szerezzük be, hiszen a többi ma már mind lutri. Sok olyan recesszív tulajdonság van, ami csak a következő generációkban jelentkezik, de ezt itt úgy gondolom nem kell magyaráznom.
4.Egyelőre nincs gondom, a tenyésztéssel, van egy 50x75x100-as nagy kalitkám, ebben két pár költ együtt, a többi hagyományos. Én is most készülök egy kettéosztott nagyobb röpdét barkácsolni, de abba csak a fiatal madarakat (külön a hímeket a tojóktól) szeretném helyezni.
5.Nem untattál, örültem.
Ottó |
|
Előzmény:
|
|
curlie
2006-04-10 20:17:58
|
169
|
Szia Ottó!
Belenézegettem a blogodba... tetszetős, sok sikert a folytatáshoz!
Az első madaraim zebrapintyek voltak. A leányom kapta valahonnan, de hamar ráunt. Én vettem át a pátyolgatásukat és akkor kezdtem el érdeklődni az exoták iránt. Elmentem díszmadár kiállításokra, nézegettem őket, utánaolvastam... és most ott tartok, hogy a röpdében 20-30 madaram folyamatosan van, köztük zebrapintyek is. Én nem tudományos alapon foglalkozom velük, sőt a zebrapintyek igazából azért vannak - ne vess meg ezért -, hogy kitermeljék a csapat élelmezési költséget. Hellyel-közzel folymatosan szaporodnak, szívóssak, alig van elhullás. Igaz meg kell mondanom, hogy - egy kis költői túlzással - a szívem szakad meg minden egyes eladott madárért. Jóhelyre kerülnek-e? Gondos gazdájuk lesz-e? De hát ez vele jár!
Én mindig, minden madárnál az "eredeti kivitelt" tartom, nem vagyok híve a tenyesztésnek, "színkeveresnek". De megértem azokat is akiknek ez okoz örömet, izgalmat. Zebrapintyeim is "alap kivitelűek" voltak, míg nem egy - vérfrissítésnek vett -, szintén "alap kivitelű" madarat vettem, amelynek utódai szép fehér "beütést" kaptak. Nem csak foltosak voltak, vagy volt bennük egy két fehér folt, hanem a mellük volt fehér és esetenként a fejük. Szépek.
A blogod képein látom, hogy Te kalitkában tartod őket. Úgy hallottam, hogy kalitkában nem mindig egyszerű a szaporítás. Van egy ismerősöm, aki a zebrapinty különböző színváltozataiért van oda és ő mondja, hogy nem síma ügy...
No, minden jót! Bocs', ha untattalak.
Üdv.: curlie
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
