Don Frankó (a "nagy vitá"tól felhevülten hánykolódik álmában; a 3 hatalmasok megjelennek): Jaj, ti 3 hatalmasok, valóság vagytok vagy csak álom? Hatalmas győzelmem után én inkább Victoriát várom...
Baltakéz:
Gratulálok, Fletó komám,
magam sem nyomtam volna jobban!
Ha mindig csak pofába vágsz,
az ellen lassan összeroppan.
S ha a nyulat nem sikerül
kiugrasztani a bokorból,
hadd szóljon a vágottcsövű
az elferdített adatokról,
s a jó szopák rögvest becsókol...
Prédazsák:
Most búcsuzunk, Frankó király,
visszahúzunk a mélytudatba.
Bár szépen kifejeztük azt,
hogy milyen is a maszop-banda.
De végül is tele a zsák,
s újabb 4 év lenne tömni,
majd sokszáz maszop-rozsomák
fog a helyünkre jönni.
Nem maradt más, mint elköszönni.
Görcsmarok:
Kemény maradj, Frankó öcsém, ne rázzon meg a zord valóság!
S ha nem neked illatozik, kapásból fejezd le a rózsát!
Ám ez a szó is képletes, a legjobb, ha mindent kimondok:
ha ellenfeled lecsapod, összetöpörödnek a gondok.
Hazudj bátran, az X után mind1 lesz már, hogy ki mit mondott!
Jó volt más1/2 évig veled, de mostmár itthagyjuk a koncot.
D. F.: Kár, hogy mentek Hatalmasok, bár néha tele volt a nadrág, amikor megjelentetek, és a csapat kedvére zabrált. De nemsoká' én is megyek, mert így vagy úgy eldől a sorsom,
s most búcsút intek, cimborák.
Ti meg a távoli mezőkön
tömjétek a zsákot tovább!
Mindenkinek jó éjszakát!
(Felébred.)
|