Fehérhaj ! Kérdéseid voltak a Hungária, Magyarország,Hunor, Magor, és magyar népnévvel kapcsolatban. Több választ kaptál, hol jót, hol kevésbé, vagy csak későbbi következményeket, például, hogy hol hogyan használják az eredeti magyar nevet.
A lényeget szívesen elmondom röviden: Először is a románban csak a legutóbbi időkben jelent meg a "magyar". A román nyelv "hivatalos szava" erre az ungurescu, így keletkezett pédául az ungurean, ami családnévként is használatos - tudjuk miért.
Ez teljesen megfelel a más nyelvekben használt hungarian, ungarn, hongri stb. szavaknak.
A kérdésre térve: A krónikák és mondák szerint Ménrót fejedelem két fia volt Hunor és Magor, akik népükkel a Kaukázustól délre éltek, mely nép - az idők folyamán vándorolva - több helyen élt. E két fiút egy (:a csoda-:) szarvas csalta vadászat köz-
ben a hegységek északi oldalán elterülő meótiszi mocsarak közé, amely megtetszve
nekik, és magukkal víve követőiket is új hazául szolgált. Ez a terület az ókori Szkítia területén feküdt, melynek nyugati határa a Kárpát medence nyugati pereméig ért.(:A
"kárpát" sumér szó, vízmerő, vízöntő edényt jelent, a Hargita egyes források szerint
főisten, mások szerint egy korai uralkodójuk volt a szkítáknak:)
Később - megszaporodván - nyugatnak indultak, elsőbben a Hunor leszármazott hunok, majd később (:a magyar eredeti krónikák szerint nyolc emberöltővel később:)
a Magor leszármazott magyarok. Mivel az elsőbben érkezett hunok a rómaiak által
Pannóniának nevezett, az Enns folyótól a Dunáig terjedő, valamint az ettől keletre fekvő, és a Kárpátok keleti lejtőiig terjedő területet foglalták el, ezért nevezik e terü-
letet Hungáriának-magyarosan írva, az összes egyéb népek. Mivel köztudott volt -ak
kor még - hogy a magyarok a hunok nem választhatók szét olyan mérvű rokonok, ezért a terület "átnevezése" soha nem volt szükséges. Így függ össze - mint helye-
sen gondoltad - a két névvel a terület neve, és ezért használja úgy az angolszász,
mint a latin a HUN valamilyen (saját nyelvi szabályainak megfelelő:) formáját a magyar nép megjelölésére is.
A " magyar " származása: Ehhez egy picit bele kell ereszkedni nyelvünk logikájába,
szellemébe. Mint tudjuk - illetve az ez iránt érdeklődők - a hun és magyar nép, illetve
néprész közül a hun volt a harcos, a magyar a gyóygító, tanító, tudást megőrző ág.
Úgy is mondhatjuk, a "papi" ág. Ha végignézzük az ókori népeket ez mindenütt úgy
van, hogy ezt a " feladatot" bizonyos külön -papi - csoport látja el. Tehát itt sincs
- akkori - különös helyzetről szó.
Végig kell gondolnunk a fogalmakat, melyeket az egyes szavak jelentenek - mert a
szavakat nem szabad önállóan vizsgálni csak úgy ahogy azok fogalmi megfelelőik
megengedik - ha nem akarunk hibás eredményt kapni, hisz a szó a gondolat, a fogalom hangos vagy írott megfelelője, attól soha nem választható el.
Tehát: MAG - mint tudjuk a alapállásban az élőlények felépítéséhez szükséges
összes információt hordozó, önálló életképességgel rendelkező egység megfelelője
nyelvünkben. Tágabb értelemben használjuk bármely fogalom lényegének megjelölé-
sére, elvont dolgok sem kivételek. A magyar nyelv képzési rendje, logikája szerint, ami a maggal kapcsolatos az: MAGI, minden ami abban van vagy kapcsolatos. (:így
képződik e melléknév forma, amely főnév is lehet - földi, folyami, heti,stb.:) Aki a magi
dolgokkal, a maggal foglalatoskodik a MAGAR, vagy MAGIAR - tetszés szerint (:lásd:
kapar, csikar, vakar stb. e.sz. 3.szem alak:), de akinek ez a foglalkozása, az már
MAGIÁR (:futár, olvasztár, kádár, sőt folyondár- hisz a fogalom a lényeg:) A magyar
vallás tudás és tekintélyhierarchiájában legfölül a MÁGUS állt, őt követte a tátos,
vagy táltos, és így tovább lefelé hét szint.
Mint tudjuk, a korai kolostorirodalomban a kiejtett "i" hangot "y"ként rögzítették.
a 12. 13. sz.-ban, a - latinon felnőtt - írnokok. (:Halotti beszéd:) a kimondott magiár-
ból, vagy magiar-ból egyből írott MAGYAR lett. Nem érte ez a behatás a kelet-délkelet
felé vándorló néprészeket, s így a Himalája területén, de koncentráltan Nepál-ban
ma is megtalálható MAGAR-ok megmaradtak eredeti nevükön, akik nem csak népnév-
ként használják, hanem legtöbbjük büszkén a családi neve utótagjaként is.
Még annyit, hogy nyelvünk, ha valakit vagy valamit a legfőbb jellemzőjével akarja
megjelölni, az - or képzőt használja az alapszó mögött (: vidor, tudor, kalandor:) Így
képződött - bár lehet hogy csak utólag - a Hunor, és a Magor is.
Ha a fentieket olvasván kételyed támadna, - vagy másnak - arra kell gondolni, hogy
mit jelent, milyen fogalmat, a magyaráz, megmagyaráz ige? Ugyebár azt, midőn vala-
kivel meg akarják értetni egy számára ismeretlen dolog lényegét, etc., azaz a MAGJÁT. egy tudásrésznek.
A nyelv - mint tudjuk - nem hazudik, legfeljebb aki használja. Remélem erre az isme-
retanyagra gondoltál.
|