Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2006-03-27 13:36:49 16

Kedves Malaczky!

 

Nem sok köze van ennek a nyelvhez. Talán leginkább abban az értelemben, amire rumci mutatott rá, hogy a nyelv nagymértékű redundanciája, a szegmentális és szupraszegmentális elemek együttműködése, a metakommunikációs lehetőségek sok nehézségen segítik át a kommunikációt. Azaz, a nyelv meglehetősen sok eszközzel rendelkezik a tökéletlen kommunikáció ellensúlyozására.

 

Ugyanakkor azért mégsem lehet mindent ráhárítani. Ha valaki félig hall egy közlést, akkor is félreértheti, ha az az irodalmi norma szerint készült.

 

A megnyilatkozások értékekésekor első helyre az érthetőséget kell tenni, másodikra az expresszivitást. A merev normativitás azonban egy idő után abszolút fékké válik, például nem lehet egy új fogalmat másképp bevezetni, minthogy először részletesen definiáljuk. A gyakorlat ennek ellentmond.

 

A nyelvtani formák használatakor is előfordulhat, hogy a deviancia  polgárjogot nyer. Erre jó példa a mostanában újra előkerült avval-azzal vita (az azzal a deviáns forma). Ugye, senki nem helyezné ezt a suksükkel azonos szintre? És vajon miért nem? A válasz egyedül az, hogy azért, mert a norma ezt nem stigmatizálta.

 

Beszélhetnék az ikes ragozással kapcsolatos babonás magatartásról is. Ki fogja nyelvi eszközökkel mehgmagyarázni az eszek stigmáját?

 

Szerintem ezek a példák eléggé mutathatják, hogy a nyelvművelés igen gyakran nyelven kívüli forrásokból táplálkozik, a norma alapján tett kifogásoknak gyakorta nem nyelviek az okai.

 

Nem véletlen, hogy Grétsy-Wacha Nyelvi illemtan címen adott ki könyvet: igen sok normaszegés kb. olyan, mintha valaki kanállal eszi a pörköltet és a nokedlit (a rántotthús az más, mert miként egy költőnk mondta, ha azt essszük kanállal, kiugrik a tányérból). ÉS EZ NEM VICC! (vagy nem pusztán az).

 

Kis Ádám

 

 

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2006-03-27 12:51:35 15

Az adott rádióhír természetesen nem volt félreérthető. Először is a rádióban azért a bemondók és az újságírók egyelőre még nem tartanak ott, hogy a "VII. kerület" helyett "hét kerületet" mondjanak. Az adott hír kontextusából pedig tényleg kiderült, hogy hét db. budapesti kerületnek egy  közös kezdeményezéséről volt szó. De elképzelhető olyan szituáció, amikor mégis adódik félreértés (pl. bekapcsolom a rádiót, és pont nem hallom a kontextust). Persze a hangsúly ilyenkor is segíthet, mint rumci rámutatott — feltéve, hogy helyesen hangsúlyoznak...

 

Amikor sokat hallgattam még nyelvművelő műsorokat, úgy emlékszem, külön állatfaj, ha úgy tetszik, bestiárium egyedeiként ismertettek olyan példákat, amikor igenis félreérthetőek voltak a hibás megfogalmazások, szóhasználatok stb. A nyelvművelők e nyelvi bestiárium egyedeit nyilvánvalóan rendszeresen írásban is publikálták, talán jól rendszerezett gyűjtemények is léteznek. Persze ellenérdekelt személyektől nem várhatom el, hogy segítsenek az ilyen lelőhelyek felkutatásában... (vö.: Oscar lo sa ma non dira').

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!