Keresés

Sziasztok! Nekem ill. a kis családomnak volt egy csuklyás patkánya. Én 42 éves anyuka vagyok, van két gyermekem és egy szerető férjem. Azért írtam le, mert Szuszikát a kislány csuklyás patkányunkat mindannyian nagyon szerettük. Életemben nem gondoltam, hogy egy patkányt így meg lehet szeretni. Hozzáteszem, hogy semmilyen betegséget nem kaptunk el tőle, a tév hittel ellentétben, sőt mondhatnám tisztább állat, mint néhány embertártsam. Nos mi egyként vettük, és úgy is neveltük, szinte családtagként. Minden reggel együtt reggeliztünk, tejes kávét ivott, és minden finomat megevett, persze válogatott is. Imádta ellopni a cuccainkat és eldugni a nagy párna mögé, még a rúzsunkat is. Nagyon kíváncsi volt, mindenre odafigyelt, együtt nézte velünk este a tévét. Természetesen duzzogni is tudott, ha megsértettük. Tudom nagyon sok tudós figyeli az állatokat, de nincsenek oly sokat velük, mint egy szerető család, éppen ezért nem is tudják, és az mondják, hogy az állatoknak nincsenek érzései, hát igenis vannak és azt ki is tudják fejezni, csak kellőképpen kell rájuk odafigyelni és akkor akár kommunikálni is lehet velük. A mi patkányunk nagyon okos volt, hallgatott a nevére és megcsinált mindent, amit mondtunk neki. Egyszer a férjemet felhívták, pont akkor a kezében volt Szuszika, egyébként egy izgő-mozgó kis állat volt, de akkor a férjem egy rossz hírt kaptott és nagyon elszomorodott, Szuszika megállt és nem ment tovább odasímult a kezébe és nem mozdult, mint ha átérezte volna a fájdalmat. Egyszer meg én sírtam el magam, akkor az én ölemben volt és a kismancsát rárakta az újjamra. Nem hinném, hogy ezek véletlen dolgok. 2 éves és 9 hónapos volt, amikor meghalt, sajnos el kellett altatnunk, amit a mai napig nem dolgoztunk még fel. 3-szor volt daganata, amit ki is szedett a doktornő, aki egy nagyon kedves hölgy volt, de sajnos annyire idős volt már Szuszika, hogy még ezek után bevizesedett a tüdeje, ezzel már nem tudtunk mit kezdeni, sajnos már nem is evett, nem is ivott, még vízhajtót lehetett volna adni neki, de azt mondta a doktornő, hogy 2 napja van hátra és csak szenvedne, majd megfulladna, így meg kellett hozni a DÖNTÉST ami a legfájdalmasabb volt. Én mondom, ha valaki tud szeretni és észre tudja venni az állatkáján, hogy miként akar az emberrel kommunkálni, akkor a legboldogabb dolgot fogja magáénak érezni.