Keresés

Részletes keresés

milyennincs Creative Commons License 2006-03-03 23:34:38 5814

Nézd Lotti, nem magyarázok bele semmit, nálam az a kifejezés, hogy kivégeztető műveltető 'énnemtudommicsoda', talán melléknévi v. főnévi igenév, mindenesetre nem azonos azzal, hogy az a személy, aki meggyőzi Erzsébetet, hogy neki, mármint Erzsébetnek ez a szükségszerű, hanem az a személy, akinek ez igazán fontos, mert érdeke, vagy érzelmileg fontos, s meggyőz olyan személyt, akinek ez nem az, netán az egész téma irreleváns, s mégis elfogadja, majd magáénak vallja, mint gondolat. S megteszi (a kivégzést)

Azaz nem kivégző, hanem aki mással kivégeztet.

Itt 2 eset lehetséges

1. ez végrehajtási utasítás, azaz rajta múlik eldönteni a halált (a rejtvényt is így találtam meg az execution s valami más szóra való együttes kereséssel; első képként hozta)

2. nem rajta áll eldönteni, de olyan mértékben hat arra a személyre aki a döntést hozza, hogy azt épp a hatás miatt hozza meg.

 

A feladvány során (5797=kivégeztető, s hogy ez nem Erzsébet; és 5809 =szürke eminenciás), éreztem azt a szemléletmódot, ami - s ilyenekkel történelmi regényekben találkozni - egyes, dramaturgiai szempontból kiemelt személyeknek tulajdonít a bizonyíthatónál nagyobb szerepet a történésekben, események alakulásában. Jó, lehet győzködte, rálátása, képzettsége, tapasztalatai alapján bizonyára így is lehet, - ahogy győzködhették mások is Erzsébet környezetében, államférfiak, nem csak kegyencek, de hogy ő lett volna (Walsingham) az a szürke eminenciás aki nélkül Erzsébet nem hozta volna meg ezt a döntést - na erre mondom, hogy elképzelhetetlen. Mert Stuart Mária elvesztése nem Stuart M vs. Francis Walsingham story, hanem amit leírtam. Scotland vs. England, ill. az angol trónért Stuart M vs E Tudor.

 

De majd jön Kaif (ha erre jár kérném is erre) vagy más képzett történészek, s állást foglalnak. Köszönöm.

 

Ha arrogánsnak tűnök/tűntem a szemedben, nem szándékos, de nem tudok más hangnemet megütni e kérdésben e 'történelmietlen' felfogás ellenében. Igyekeztem nem lenni bántó, ill. fel sem merült bennem az, hogy az volnék. A családi kapcsolatukkal tisztában vagyok, hogy ismered, a közlendőm könnyebb megértéséhez írtam, hogy az olvasók megértsék, mi gondom van ez esetben a szürke eminenciás feltételezésével.

A hozzászólás:
Lothiriel Creative Commons License 2006-03-03 14:56:24 5812

Mondd, mi a francnak kell mást belemagyaráznod abba, amit leírtam?

Egy szóval se mondtam, hogy I. Erzsébet nem akarta Mária halálát. Ő döntött a rokona (köszönöm szépen az ezirányú kioktatást is, tisztában voltam és vagyok vele) sorsáról, elvégre ő volt Anglia királynője, nem más. Nem is volt bábfigura mások kezében, de kínos helyzetekben igenis halogatónak bizonyult. Nem véletlen, hogy az utódai, Jakab és Károly szívtak mint a torkosborz hogy pongyolán fejezzem ki magam: igyekezett elkerülni a konfliktusokat, így csak halogatta a szükséges kormányzati és egyéb reformokat (ezért is szépült meg az uralkodása az utókor szemében, mert a későbbi viharos évekhez képest viszonylagos béke honolt). Emiatt a mentalitása miatt tartott neki annyi ideig eldönteni, mi legyen Máriával.

Azon vitatkozhatunk, miért menekült Mária a polgárháborús skót helyzetből Angliába (én speciel nem hiszem, hogy érkezésétől fogva a trónra tört), de abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy végül azért döntött Erzsébet a kivégzése mellett, mert akadtak olyanok, akik szerették volna őt eltávolítani a trónról és egy könnyebben befolyásolható, nekik megfelelőbb jelöltet ültetni oda, Mária meg újra és újra belekeveredett ilyen Erzsébet ellen irányuló összeesküvésekbe, merényletekbe. Túl nagy ütőkártya lett volna a kezükben, túl veszélyes lett volna Erzsébet számára életben hagyni őt.

Ezért kellett meghalnia, Walsingham (aki meglátásom szerint nem egy marionettbábú mozgatója volt, hanem egy inkább háttérben dolgozó munkatárs - tehát ilyesfajta szürke eminenciás) és kémhálózata hathatós segítségének köszönhetően, mert ők szerezték meg az a bizonyítékot, ami miatt Erzsébet végülis döntésre jutott.

 

Nem olvasol Te több történelmi regényt, mint tanulmányt ?

Te meg nem vagy egy kicsit hogyismondjamcsak... arrogáns? 

Előzmény:
milyennincs Creative Commons License 2006-03-02 22:07:51 5810

Lotti kedves !

Nem hiszem azt, hogy valaki, aki teheti, megöletne valakit úgy, hogy maga nem akarná halálát. Különösen nem, ha az "szem elött", s előre számítható következményekkel történik. Így azt sem hiszem, hogy Erzsébet maga ne akarta volna Mária halálát akkorra, mikor ezt elrendelte. Mert nem akarta ő ezt a kezdetekben. Mária tett azért egy s mást. (nem írom, hogy kiérdemelte, mert azt azért nem, de ha valaki éles politikai játszmába kezd, számoljon a következményeivel, az utókor pedig ne csodálkozzon, hanem nézzen utána mi miért történt.) 

 

Erzsébet 9 évvel idősebb, 1533 szeptemberi születésű (a Tudorok közt A2-B1-C2-D7 találod) Mária 1542 december 8-án születik. (családfáján A1-B1-C3-D7-E6-F3-G1-H4-I3). Közeli rokonok, ugyanis VIII. Henrik húga Margit nagymamája Máriának (IV. Jakab feleségeként anyja Mária apjának, V. Jakabnak)

 

Máriánál fontos a napot is hangsúlyozni, mert 6 nap múlva 14-én meghal az apja, s ő ott áll 6 naposan, mint Skócia királynője. Két legitim bátyja ugyan volt, de mindketten csecsemőkorban meghaltak. (több házasságok kívüli féltestvére is volt, ráadásul rendre férfiak, akik megélték a felnőttkort, de az "nem számít").

Kiválóan alkalmas egy csecsemő királynő arra, hogy hatalmi törekvések eszköze legyen (akár a család, akár a skót rendek e törekvések mozgatói - nem tudom, ezért fogalmazok így, mindenesetre tényleg kiváló alany, s később, felnőttként egyéni ambíciói is lesznek, melynek alapja e 'tudatos' gyerekkor)

 

6 hónap múlva a Greenwichi egyezményben (pontosabban ezek egyikében, mert e kifejezés gyűjtőfogalom és Franciao. Anglia és Skócia viszonyát próbálják egyezményekbe foglalni), szóval a Greenwichi egyezmény egyikében Edwardnak (sz:1537), VIII. Henrik fiának ígérik Mária kezét, ha a lány eléri a 10. évét. Henrik 5 év múlva 1547-ben meghal, s Edward is 1553 júliusában. Mária 10 és fél, de nem lett a felesége Edwardnak, s nem annak tuberkulózisa miatt. A skót parlament ugyanis 1543-ben elöbb nem ratifikálta az egyezményt, majd egyenesen annuálta, s még többször visszatérően kifejezte törekvését - mindig az egyezménybe 'belerúgva', mennyire nem kívánja az angolokkal a 'közös jövőt'. (annak is szép története van, miként alakult ezen egyezmény sorsa)

 

Módosul a külpolitikai orientáció, erről bizonyos David Beaton kardinális tudna mesélni, ha nem végezte volna máglyán St. Andrews-ban 1546-ben. (előtte persze megfojtották, s itt sincs szürke eminenciás, hanem van egy hatalmi törekvés VIII. Henrikben 'testet öltve'.)

A skótoknak jól jön, hogy Henrik következő évben szintén 'bevégzi', s a gyermek Edward, Mária és Erzsébet első évei alatt az angol törekvések nem tudnak henriki eréllyel megjelenni.

A skótok erősítenek a másik szóba jövő orientáció, azaz Franciao. irányába (persze teljesen érthetőek a törekvéseik, Angliával csak alárendelt, meghódított, stb. szabadon választott szerephez jutottak volna, csak hát innen a jelenből nézve a történelem azt mutatja, hogy mégiscsak megvalósult az angolok általi brit egység 'egyesítés')

 

Visszatérve témánkra:

Mária 15 és fél éves, mikor férjhez adják Franciaországba II. Ferenchez, aki ekkor még dauphin, egy év múlva király, s Mária át is költözik. A skót trón tehát Franciaországban van (képletesen persze). Ferenc azonban 26 évesen 1560 decemberében meghal, így 1561-ben férje halála után tér visszatér Skóciába, még mindig csak 19 éves. Skócia pedig ezalatt a 4 év alatt is 'vezetve vala'. (Amúgy Mária az első, aki fanciásan Stuart-nak írja az eredetileg Stewart - ősi - családnevet).

Erzsébet 1558 óta ül az angol trónon (akkor 26) 1561-ben 29 éves. Nagyjából együtt kezdik tehát, fiatalon, asszonyként a trónon. Persze vannak érzelmek meg kegyeltek mindkét oldalon, de a 'kormányzás felelősségét' nem feledik. S küzdenek tovább, Skócia és Anglia.

Mária (és a skót rendek) belátják, veszítenek, a francia szövetséges hatalmi törekvéseinek középpontjában ezidőtájt - IX. Károly, majd 1574 után III. Henrik alatt - nem az ősi ellenség az angolokkal szembeni térhódítás, hanem az európai Habsburg hegemónia letörése, megakadályozása áll, eszerint politizálnak (ill. esetünkben 'nem keresik a bajt' az angolokkal). Milyen jó is lett volna egy gyermek II. Ferenctől, vethetnénk fel, de nem valószínű, hogy jelentősen módosította volna történteket. Az európai hatalmi erőviszonyok francia befolyás- és térvesztéssel járó átrendeződése még történetünk elött megtörtént, Fro. ezidőtájt próbálja összeszedni magát, nemsokára eluralkodik a vallásháború, s örülnek, hogy majd később nagy nehezen úrrá lesznek rajta. Az alatt pedig az évek telnek, s hol lesz már szegény Máriánk....)

 

Mária tehát dönt (vszeg nem egyedül, ha igen, akkor is a realitásokból kiindulva) az az egy esélye van Skóciának, ha ő kerül az angol trónra.

A többi már részletkérdés, ill. eseménytörténet, a fellázadt skót nemesek, Lord Darnley és Bothwell is.

Idézek:

"Mária mindent elkövet, hogy angol királynő legyen. Feleségül megy Darnley lordhoz, VII. Henrik dédunokájához és ezen a jogcímen követeli a trónt. Erzsébet pedig felhasználja Mária Bothwell skót nemes iránt érzett szerelmét és Darnley meggyilkolását, hogy vetélytársától megszabaduljon. Franciaországban közben kibontakozott a vallásháború és Katalin hatalma megtartása érdekében a katolikus Guise családdal szövetkezett. Lányának, Margitnak az esküvőjén (a későbbi IV. Henrikkel), az alkalomra a városba érkező hugenotta nemeseket lemészároltatta. (Szent Bertalan éj 1572. augusztus 24.) Mária az ellene föllázadt skót nemesség elől rokonához és ellenségéhez, Erzsébethez menekült, aki férjgyilkosságért bíróság elé állíttatta. Az ítélet börtön. Amíg azonban Mária élt, felhasználható volt. 1586-ban belekeveredett egy Erzsébet elleni katolikus összeesküvésbe, amiért 1587-ben halálra ítélték és kivégezték." Forrás (egy érdekes hármas párhuzam)

 

Erzsébet tehát nem okvetlen akarta a halálát (lehet személyében sem, s belpolitikai okok miatt sem), de beláthatta, amíg él Mária, újra és újra megpróbálja.

 

Az, hogy ki volt jelentősebb uralkodó, az utókor már eldöntötte. Mert csak innen, a 'jövőből visszatekintve' lehet bármelyik történelmi szereplőt megítélni.

 

Nem olvasol Te több történelmi regényt, mint tanulmányt ?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!