Úgy látom nem sikerül szót értenünk.
Casus belli: jogi terminus, semmi köze a mozgatórugóhoz. Ürügy, kifogás kategóriája.
Kétpólusú világ: na ne humorizálj. És ezt a perzsák is így gondolták? Vagy a trákok, makedónok? Nem volt kétpólusú.
"És ha még hozzávesszük, hogy egy jelentős államról van szó, amely Szicília meghódítása révén komoly hatalommá nőheti ki magát, akkor már egész egyszerűen kötelesség az ellene viselt háború."
-- Leszámítva azt az apró hibát, hogy egy db kemény ellenféllel már rendelkezik Athén, ilyen helyzetben pedig baklövés egy másikat is magunk ellen hergelni. Aki addig nem akart az égei vizeken villogni, csak valami obskurus poliszt támadott meg, amelyik azon az alapon fordult Athénhoz segítségért, hogy legföljebb visszautasítják, na bumm, rosszabb már nem lesz.
Athén és a szövetségesi kötelezettség érzése: Athén abban az időben már direkt elnyomással és megfélemlítéssel operált a déloszi szövetségen belül. Azt mondogatták, hogy a délosziak Athénnal nem a szabadságot nyerték el, hanem a perzsák helyett Athén zsarnokságát kapták. Semmi szívfájdalmat nem jelentett volna Elisztrának, vagy kinek a "cserben hagyása". Legyintésre se méltatták volna.
Alkibiádész el volt szállva a tehetségétől és rosszul mérte föl az erőviszonyt. És amilyen jó szónok volt, akármire akármikor talált érvet. Ugyanilyen jól megtalálta az érveket a spártai, a perzsa, újra athéni, aztán franctudjamilyen oldalon való hadakozásra.
Nnnya. Részemről kb. ennyi a mondanivalóm. | 
