Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2006-02-28 13:36:39 496
Kedves Lájszló!

> Így a harmadik érved kizárva.

Megint felhívnám a figyelmedet arra, amit írtam a 494-esben: „az új jelentések -- mint az egészen új nóta 'könnyűzenei szám' -- nem hatnak vissza a korábbi írásmódja, vagy legalábbis elég nagy spéttel.”

Így a mai ÉKsz.-szel nem zárhatsz ki a múltban kodifikált írásmódokat.


> Itt vagyok én, akinek fontos a két jelentés megkülönböztetése, így a második érv is kizárva.

A helyesírás közösségi alkotmány. Mint mondjuk az adózás rendje. Neked személyesen fontos lehet az L kezdetű nickek jóléte – és én ezt (szintén L kezdetű lévén) be is látom ;) –, de ez önmagában nem alap arra, hogy önmagad adjál adókedvezményt magadnak. Az ilyen igényeidet úgy kell érvényesítened, hogy megfelelő képviselőt választasz, akinek a fogadóóráján kifejted az álláspontodat, meggyőzve őt.

Ilyen a helyesírás is: ahogy a törvényszövegek a minisztériumokban születnek, majd képviselők – alkalmasint módosítva – hatályossá teszik a szavazataikat, úgy a helyesírási norma változását is háttértanulmányok nyomán valakik elkészítik és az MTA Helyesírási Bizottsága – alkalmasint módosítva – megszavazza. Így artikulálódnak (jol, rosszul) a közösségi igények törvényekké, ill. helyesírási normákká. Ezek a normák, a legjobban is, ellentétesek lehetnek nem is kevés ember álláspontjával, igényeivel, de azért reflektálnak – a demokrácia eljárásrendje által szabott, tudjuk, koránt sem teljes, mértékben – a többség igényére.

Persze tisztában vagyok, hogy a helyesírási norma nem törvény, így el lehet tőle térni. Te is eltérhetsz nyugodtan, és egybeírhatod a magyarnótát. Én ezért nem is foglak kárhoztatni, mert az indokolt, rendszerszerű eltérés a helyesírástól védhető és tolerálható lehet. Azonban amikor írsz, akkor kommonukálsz. Ha csak nem vagy szolipszista, tudnod kell, hogy a kommunikációs csatorna másik végén van valaki, aki nem te vagy. Ennek az illetőnek dekódolnia kell az általad leírtakat. Amikor meg akarjuk törni a helyesírási szabályokat, akár joggal is!, gondolnunk kell a befogadóra is: vajon ő dekódolni tudja-e a norma ellenében rögzített adásunkat, és azt tudja-e kikódolni belőle, amit mi szeretnénk, vagy inkább azt, hogy alapvető helyesírási hibákat vétünk...

P.S. Amúgy, mióta feltűnt Fekete Pákó, azóta lehet, hogy igazad van. Azelőtt nehezen lehetett volna a magyar nóta kapcsán mondani, mint pl. a vizes söröspohár. Ez egy másik jelentésváltozási teszt, amely azon alapul, hogy olyan jelzővel tudod bővíteni a vizsgált kifejezést, amely nyilvánvalóan ellentmondana a szó szerint vett értelemnek. Így nem volt pl. német magyarnóta, de amit Pákó előad, az lehet, hogy nigériai magyarnóta (bár még mindig magyrul[?] énekli, így csak félig nigériai). Ha majd Pákó olyan karriert fut be, mint pl. Korda György, akkor lehet, hogy ennek tiszteletére akkor majd megváltozik itt a norma: és unokáink egybeírják a magyarnótát. Addig meg türelemmel kell lenned...


> Marad az első, azaz a hagyomány iránti tisztelet

Ez azért nem lenne lebecsülendő önmagában sem, hiszen ez a magyar helyesírás három alapelvének egyike.
A hozzászólás:
Lájszló Creative Commons License 2006-02-28 11:51:04 495
Az ÉKSz szerint a nóta 1) Népi(es) dal 2) biz Könnyűzenei együttestől bemutatott énekszám. Ezek szerint bizony a népdal is nóta, sőt, a Tankcsapda kompozíciói is nóták. Így a harmadik érved kizárva. Itt vagyok én, akinek fontos a két jelentés megkülönböztetése, így a második érv is kizárva. Marad az első, azaz a hagyomány iránti tisztelet, ill. a helyesírás spétje.
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2006-02-28 11:24:11 494
Kedves Lájszló!

Több dolog vethető fel:

- A különírt magyar nóta felfogható hagyományos helyesírású alaknak, amelyet a múlt iránti "tisztelet" tart meg ilyennek.

- Eddig senkinek sem volt fontos, hogy megkülönböztesse a két jelentést: emiatt az alapértelmezés szerint, azaz külön írjuk. (N.B. Az mindenütt fontos, hogy nemcsak léteznie kell a különbségnek, hanem meg is kell "jelennie". Amely különbséget nem tartjuk egyáltalán fontosnak, azt nyilvánvalóan nem tükröztetjük.)

- Számomra a nóta csak és kizárólag az, amit magyar nótának hívunk. A Most jöttem a tanyáról... az én felfogásomban nem nóta, hanem népdal. Esetleg a magyar nóta kodifikátorának is hasonló lehetett a nyelvérzéke, ezért nála nem létezett a kidomborítottad ellentét. Az is megfontolandó, hogy Bartók is először 1904-ben találkozott parasztzenével, azelőtt -- de még jóideig azután is -- csak kevesen tudták az elitből, hogy van valódi népzene, amely markánsan különbözik az elit műzenéjétől, vagyis a magyar nótától. Így igen vlsz., hogy a kifejezés megalkotásakor még nem is létezett kontraszt.

A fenti három együtt, egymást segítve lehet igaz: és ne feledjük el, a helyesírás konzervatív, mindig évtizedekkel "le van maradva": az új jelentések -- mint az egészen új nóta 'könnyűzenei szám' -- nem hatnak vissza a korábbi írásmódja, vagy legalábbis elég nagy spéttel.

Ugyanakkor ez a hagyományőrzés nem indok arra, hogy az új alakulatok esetén is "régieskedjünk": az új alakulatokkal mindig az aktuális szabályzat (nem hagyományos helyesírásra vonatkozó!) előírásai szerint kell eljárnunk.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!