|
|
 |
apoca62
2006-03-08 06:15:15
|
144
|
Szia kkotta!
Az anyagiakra vonatkozó kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy ez mindig Rajtad múlik. A Honvédban sincsenek más szokások, mint bmely más eü. imtézményben. A szokásjog és az álmoskönyv is egy dolgot sugall természetesen... Hogy ez meddig és főként mennyire lesz így, tőlünk, betegektől függ!
Remélem segítettem.
Üdv,
apoca62 |
|
 |
asciimo
2006-03-02 17:45:01
|
140
|
| nem ciki, minden korhazban szoktak adni. kb 5öst vagy 10est, de ez persze a Te helyzetedtől is függ. |
|
A hozzászólás:
 |
kkotta
2006-02-27 16:09:49
|
136
|
Sziasztok!
A Honvéd Kórházban szokás pénzt adni a dokinak egy ilyen műtét után, és ha igen kb. mennyi mostanság?
Vagy ciki ilyet kérdezni nyilvánosan? :-)
|
|
Előzmény:
 |
apoca62
2006-02-22 21:16:25
|
129
|
|
Kedves Sorstársak!
Örömmel tudatom Veletek, hogy túléltem!!! Sőt… Mostmár azt mondom, hogy egy foghúzás talán fájdalmasabb, mint az orrsövényműtét. Nem ezt olvastátok eddig a neten?! Én is körüljártam a témát többször is, elképzelhetitek! Aztán most, hogy túl vagyok rajta, csak azt mondom: nincs miért parázni! Kellő önbizalom, körültekintő helyszín-választás, no és egy jó doki – ennyi kell csak! Utóbbiak kereséséhez talán kis segítség a következőkben.
Már hosszú ideje szenvedtem az orrsövény-ferdülésem okozta problémák miatt: már-már elviselhetetlenül horkoltam, szinte mindig meg voltam fázva, no és a levegővétel alaphelyzetben is nehézkesebb volt a beszűkült járatok miatt.
Régen halogattam már, hogy megoldást találjak mindezekre, míg végül egy hétköznapi fülzúgás következtében a Honvéd Kórház szakrendelésén kötöttem ki. Dr. Bencze Rita adjunktus tüzetes, mindenre kiterjedő vizsgálatának köszönhetően ismét felvetődött a porc ferdületének műtéti úton történő kiigazítása. A doktornő meggyőző és komoly sikerekkel kecsegtető esetleírása nyomán nem haboztam tovább. Január 30-án befeküdtem a Honvéd Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályára, másnap délelőtt megtörtént a beavatkozás, két nappal később pedig már otthon is voltam.
Az osztályon ideálisnak mondható körülmények fogadtak. Öt fiatalember hasonló problémákkal egy kórteremben; a nővérek szívélyesek, segítőkészek, közvetlenek, de nem tolakodóak /pl. a műtét előtti este az éjszakás nővér percről percre elmondta, hogy mi vár rám a műtét során, s az után majd./
A műtét alatt – mivel helyi érzéstelenítéssel végezték – Bencze doktornő folyamatosan tájékoztatott arról, hogy épp mit fog tenni, s milyen hatást vált majd ez ki belőlem. Az első két mozzanat után már teljes nyugalom fogott el, hisz mindig az történt, amit pár másodperccel korábban „megjósolt”. Nem töltöttem még 30 percet sem a műtőben!
A következő két nap volt az egész eljárás legkényelmetlenebb időszaka – amit ugyancsak előre jeleztek: ez idő alatt csak a szájamon tudtam levegőt venni, mivel az orrjáratot be kellett „dugaszolni” a váladékozás miatt. Nos, nem volt szívderítő élmény úgy enni, hogy nyelés közben még ugyanott levegőt is kellett venni, és hát az első éjszaka sem a megszokottak szerint zajlott, de mindent kárpótolt a műtétet követő 48. óra! Megszabadítottak a tamponjaimtól, s amekkora slukkot én ott magamba szívtam egyszerre az éltető légből!!! Sosem felejtem azt a pillanatot! Ekkor éreztem igazán a különbséget a beavatkozást megelőző, s az azt követő helyzet között!
Csak azt mondhatom: ne késlekedjetek! Bátorság, s összehasonlíthatatlanul jobb lesz! Mit mondhatnék többet bíztatásul: nem vagyunk mazochisták, de a kórterműnkből az akkori öt emberkéből hárman épp Nőnapon tartunk „összejövetelt” ugyanazon kórház ugyanazon osztályán ugyanazon doktornőjénél – természetesen más-más, de mind új nyavalyánk kiiktatása miatt…
Üdv Mindenkinek!
apoca62 |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|