Keresés

Kiutáltak a "többiek" - állítja Galgadio. A többiek, azaz néhány - három-négy - szánalmas, betegagyú szumírista, akikkel épeszű ember természetesen nem folytat semmiféle tudományos jellegű eszmecserét. Ők "utáltak" volna ki, akiknek legfeljebb odavertem az orrukat a saját piszkukba. Az ilyenekkel, ha nem tudnád, Galgadio barátom, a szellemi alvilág hasonló kaliberű figurái állnak le jópofizni. Illetve, akadt azért még valaki, aki a keblére ölelte őket: ez a valaki nem más, mint Galgadio. Ez a nagy tudós Galgadio persze nem őket bírálta - velük baráti, váll lapogató eszmecserét folytatott - , hanem azt, aki a tudományt képviselte. Amikor persze egyenesen rákérdeztem, kínjában Galgadió is elismerte - miután azért a széles nyilvánosság előtt nem akart teljesen elmeháborodottnak tűnni - , hogy bár keblére ölelgeti a félhülye szumiristákat, bizony azért valójában a finnugor nyelvrokonságban van valami. Ez ott és akkor éppen elegendő nemes "bosszú" volt számomra.

Ami itt zajlott le, teljesen más eset, semmi köze a másik ügyhöz. Amúgy meg nem értem, mit akar az én Galgadio barátom bizonygatni azzal, hogy immár Magyarországon - meg Romániában és Bulgáriában - is akadnak bőven éhező gyerekek. Csak nem azt, hogy a kapitalizmusból fakadó éhezés megszüntetését ugyanaz az a kapitalizmus éri el, amelyikből valójában az éhezés fakad? Avagy még azt is el tudom képzelni, hogy Galgadio nincs tisztában azzal: Magyarországon - meg Romániában és Bulgáriában is - kapitalizmus van. De akkor ettől kezdve az alapoknál kellene kezdeni Galgadio fejtágítását.

Mellesleg valóban egy kicsit erős a "b...s kommunista" kifejezés, amiért utólag is elnézést kérek, de én azokat az embereket, akik még ma is hisznek a marxizmus-leninizmus-maoizmus nevű szellemi szörnyszüleményben, valóban nem tartom teljesen normális embereknek.

És különben sem az MSZP-sekre értettem, ahogy azt Triste ferdíteni akarja, de egyébként akinek nem inge, ne vegye magára.

Kedves Triste!

Először is légy szíves írd a nicknevemet nagy kezdőbetűvel.

Másodsorban: az indián topikról is ezért a lehetetlen, minden kulturáltságot nélkülöző és a legsötétebb szellemi színvonalat is alulmúló stílusodért utáltak ki a többiek, és korántsem én voltam a hangadójuk.

Úgy látszik, hogy ezt máig nem tudtad lelkileg földolgozni és ezért itt próbálsz bosszút állni.

Harmadsorban: nem vagyok a kapitalizmus elkötelezett híve, mint te állítod, de a marxista-kommunista rendszerben nem hiszek, mert az ÉLET bebizonyította, hogy teljességgel életképtelen.

Negyedszer: a cikkedben idézett argentín példa erősen kiragadottnak tűnik. Talán ha nagyon keresgélsz, a "posztkommunista" Romániában és Bulgáriában is vannak hasonló esetek, pedig ezekben az országokban nem volt jobboldali diktatúra. (Igaz, hogy Romániában kommunista speciel volt).

De még kis hazánkban is lehetne példákat hozni éhező vagy nyomorgó gyermekekről, amint az az RTL Klub magasröptű Fókusz c. műsorában időnként meg is teszik.

Mellesleg az éhező gyerekek nem csak a kapitalista társadalom  sajátja.

Végül, de nem utolsó sorban, a továbbiakban nem kívánok a hozzászólásaidra reagálni, mert az indián topikban már bebizonyítottad, hogy veled nem lehet kulturált hangnemben eszmét cserélni.

Adiós!

Előrebocsátom, hogy MAXVAL sem piskóta dühödt és irányíthatatlan antikommunizmusban, no de te meg aztán sikeresen küzdötted le magad az 551-ben a "b..s kommunistázásal" Bayer Zsolt és Lovas István szellemi és morális szintjére. Valójában persze ez a kapitalista uracsok - a MAXVAL-ok és a galgadiók - igazi erkölcse: ha valami zavaró dolog jön a képbe, lehull a fennkölt moralitás magukra tett hazug álarca. És marad, ami a lényegük: a nekivadult szitkozódás és átkozódás kivörösödött fejjel. Ezzel a totális képmutatással szeretnék a kapitalista uracsok - a MAXVAL-ok és a galgadiók - hinteni az igét az erkölcsiségről, amely "erkölcsiségnek" szerves része az éhhalálhoz való jog. Igaz, amennyiben valaki Kubában éhezik - csak éhezik, éhhalál ugyanis ott nincs, szemben Latin-Amerika országainak többségével - , akkor hirtelen a kapitalista uracsok - a MAXVAL-ok és a galgadiók - felfedezik magukban a nagy humanistát és haragvó zokogás közepette követelik az "igazságos" és "hatékony" társadalmi rendszert. Azaz magyarul a kapitalista rendszert, amelyben már joggal pusztulhatnak el éhhalálban milliók. Ekkor a kapitalista uracsok - a MAXVALOK-ok és a galgadiók - felveszik elegáns öltönyeiket és a hullahegyek tetejéről hirdetik a kapitalizmus "igazságos" és "hatékony" mivoltát.

Ennyit általánosságban. A konkrét kérdéseidet illeti: legyen  igazad a fejlettséget illetően, legyen a legfejlettebb Latin-Amerikai ország Argentína. És most bemásolok ide egy hírt a legfejletteb, sőt, legeslegfejlettebb, leg-leg-leg latin-amerikai országról, okulásul az olyan elvakult kapitalista uracsoknak - a MAXVAL-oknak és a galgadióknak - , akik azt a primitív hazugságot szajkózzák torkuk szakadtából, hogy a kapitalizmus, az ez "igazságos" és "hatékony" társadalmi rendszer képes távlatilag bármilyen megoldást nyújtani azoknak, akik maguk nem kapitalisták:

"Éhínség fenyegeti Argentínát
A hír sokkolta a világot: Argentínában éhínség szedi áldozatait. Gyerekeket. Ez az ország tavalyig Dél-Amerika egyik legvirágzóbb államának számított, ám most rákerült a nyomorba vezető lejtőre.
A sajtóban megjelent képek felkavarták Argentínát és az egész világot. November eleje óta nyolc gyerek halt éhen az ország északi részén fekvő Tucumán tartományban. Köztük Maria Rosa, egy hatéves kislány, aki halálakor mindössze kilenc kilót (!) nyomott. Az ő és a hozzá hasonló argentin kisgyerekek történetei, akiknek a testén nyomot hagyott az éhezés, a világ szinte minden lapjába bekerültek. A Nemzetközi Humanitárius Szervezet tagjai közül többen úgy vélik, hogy nem ezek a gyerek az éhínség egyedüli áldozatai Argentínában, csak a média foglalkozik először a problémával, és mutat be megdöbbentő képeket. Ezek a fotók drámaian kifejezik a kiéleződött politikai és gazdasági válságot, amibe tavaly óta zuhant az ország. Tucumánban, az ország egyik legszegényebb régiójában, a gyerekek több mint nyolcvan százaléka szenved alultápláltságtól. A helyzet a gazdasági mutatók igen szerény emelkedése ellenére az utóbbi hónapokban tovább súlyosbodott. A lakosság több mint fele él a nyomorküszöb alatt, és tízmillió ember nem tudja fedezni minimális létszükségleteit. A gyerekek koldusbotra jutott családjuk miatt olykor arra kényszerülnek, hogy Buenos Aires utcáin keressenek megélhetést. Képzelhető, hogy közülük hányan élnek a lehető legnagyobb létbizonytalanságban. „Minden nap több gyerek hal meg vagy az éhségtől, vagy a gondoskodás hiányától” – mondja egy spanyol pap, aki a Nemzetközi Humanitárius Szervezet argentínai felelőse."

(ELLE 2003/02)