Végső visszaszámlálás:
Köszi. 20 dollárért talán akkor venném meg (forintban), ha itthon látnám a boltban. Remélem, így viszont a neten előbb-utóbb tényleg felbukkan.
Sci-fi zene:
Hát igen, jogos az észrevétel, hogy a jelző azért kötődik bizonyos felvételekhez, zenekarokhoz, albumokhoz, hangzásokhoz, mert ezt a beidegződést keltette bennünk az elmúlt évtizedek során, hogy "sci-fis" témájú (például) tévéműsorokhoz a szerkesztők gépiesen ezeket adagolták aláfestésül. Persze, az ellenkezője is igaz: nyilván nem véletlenül alakult ki ez a reflex a tévésekben.
(Csak zárójelben, mert nem akarom ennyire távolra vinni a zenei fejtegetést, de nagyon örültem, hogy szenteltél egy mondatot a jelenségnek, miszerint zeneművek hallatán az emberben óhatatlanul is beindul a civilizációs ösztön, "a nevelkedésünk során megszokott sémák felidézésével képes elvont gondolatok közvetítésének" kiértékelése - nem tudunk "önmagában" hallgatni valamit, önkéntelenül valamihez kötjük. Na most ez azért érdekes, mert a szintén említett Kraftwerk - amelyet az utóbbi időben minden korábbinál jobban tisztelek és szívesebben hallgatok, sőt, okoskodok felette -, szóval életművét annak a gondolatnak szentelte, hogy a zenéről "lehántsa" ezeket a felesleges "sallangokat". A zene álljon meg önmagában. Legyen mentes a kulturális-tradicionális és egyéb "áthallásoktól". Csak azt "halljuk", amint a szerző elgondolt, amit a zenész eljátszott. Erről nagyon kevés érdemi kifejtés olvasható ismereteim szerint, holott egy nagyon érdekes gondolat, mondhatni, a huszadik századi modern komolyzene egyik legjelentősebb kísérlete - de nagyon nehéz is szavakba foglalni. Az egyik Kraftwerk-tag egyszer néhány mondatban utalt rá, hogy fentiek miatt használják muzsikájukra a "robotpop" meghatározást.
Na most amiért ez ideillik, sci-fi témába, hogy szerintem ebben a metaforában épp abban az értelemben szerepel a robot szó, mint amiért a sci-fiben érdekes: a robot, ugyebár, egy a civilizációs hordaléktól megszabadított, "lecsupaszított" ember, ha úgy tetszik, idealizált ember. Nem működnek benne rossz reflexek. Ha azt mondom neki, ciklon, nem gondol sem a kelet-ázsiai cunami halálos áldozataira, sem Aigner Szilárd műholdképére, sem Auschwitzra. Csak egy bizonyos meteorológiai jelenségre.
Asimov űrvárosi detektívje tisztánlátását nem korlátozzák előítéleteket, kulturális és egyéb - politikai, stb. - beidegződések. Azt nézi, ami a feladata. Ami nem zárja ki, hogy azt viszont teljes kontextusában. Azaz nem feltétlenül "száklátókörű szakbarbár" vagy valami efféle.
A Kraftwerk meg azt szeretné, hogy ha egy felvételüket hallgatom, ne a Kis kece lányom jusson eszembe egyik-másik dallamról, ne egy valamikori tavaszi szerelem, de egy film, amiben lefejeztek egy embert, ne a dédnagymamám századeleji fényképe, ne a Rádió 1 idétlen műsorvezetője...- hanem pontosan azok az érzések és hangulat, ami őbenne, a komponistában előhívta ezeket a dallamokat-ritmusokat.
Sokat süketelek most már, talán távolinak tűnő témában, de egyrészt jólesik szavakba önteni mindezt, másrészt úgy gondolom, valahol itt rátalálhatunk a "sci-fis" gondolkodás, világszemlélet egy lényeges alapvetésére. Nevezetesen hogy igyekszik - igyekszünk - a világot és jelenségeit úgy tekinteni, ahogy vannak. Minél tisztábban, minél átláthatóbban. Amennyire lehet, lecsupaszítva. A sci-fi, ahogy a tudomány maga, óhatatlanul redukcionista. A holisztikus gondolkodás szép lehet, érdekes, és meglehet, közelebb van az "igazsághoz". Ám általa nem lehetséges megfigyelni és megérteni a világot. Azt hiszem. És hiszik sokan mások.
Jól összekavartam témákat! Robotpop és R. Daneel. Ja, és persze a gyönyörű Rachel. Talán valamelyikőtökben mégis ébreszt valamilyen okos, a gondolatmenetet továbblendítő válaszreakciót, amit leírtam.) |
