Keresés

Azzal kezdem, hogy egyetértek. Rémesek az elmúlt három évtized filmcímmagyarításai. Máig emlékszem, amikor a Galaktika azon gúnyolódott anno, ha lesz az Aliennek negyedik része (persze, később lett), a címe bizonyára így alakul: Halálnak halálával hal a halál...

Jó példa a The Thing is.

Ám azzal folytatom, hogy: de...

Egyrészt úgy rémlik, hogy a Pillangó kisasszony eredeti (angol) címe: Madame Butterfly. Ráadásul mivel az emberi test átalakulását kutató rendező, Cronenberg filmjéről van szó, nem meglepően - szerintem - a sztori legelejétől teljesen nyilvánvaló a néző számára, hogy akiről a főszereplő azt hiszi, nő, valójában férfi. Mindenki tudja (mi), csak ő nem. Tehát ez nem egy afféle meglepő, poénos végű történet ("nahát"). Inkább megfigyelés, esetleírás, tanulmány: mi, "kutatók", látjuk a pácienst, kilessük, mit csinál a (csak) számára átláthatatlan helyzetben. Szóval ebben az esetben nincs gond a címmel.

Tudok még egy hasonló esetet, ami talán még különlegesebb a tárgyalt szempontból.

Régi klasszikus bosszankodás övezi, és a most általunk folytatotthoz hasonló eszmeccserékben kedvelt hivatkozási alap a The Untouchables című film. A magyar keresztségben: Aki legyőzte Al Caponét. A reflexszerű riposzt: nahát, de marha volt a hazai forgalmazó - hát lelőtte a poént (tudniillik hogy ki győz a végén)!

Valójában szó sincs erről: a fordító nagyon okos volt. Valósággal tiszteletet érzek iránta.

Ugyanis az angol (amerikai) cím az ottani közönség számára világos: az "Érinthetetlen(ek)" jelzőről azok a rendőrök jutnak eszükbe, akik elbántak a legyőzhetetlennek hitt chicagói gengszterrel. Az amerikai történelem híres fejezete. Az "Érinthetetlenek" cím nekünk, magyaroknak semmi ilyesmit nem sugallt volna. Alá kellett voln írni: gengszterfilm, hogy tudjuk, mire számítsunk.

Csakhogy! Brian de Palma nem olyan rendező, mint Scorsese, Coppola, Leone - őt nem a szokványos maffiás társadalomrajz érdekelte. Mint legtöbb filmjében, itt is saját elgondolásait igyekszik egyik vagy másik, aktuálisan kiválasztott műfaji zsáner keretei között előtárni.

Saját tapasztalataim tökéletes alátámasztásul szolgálnak. Eredetileg azzal a hozzáállással láttam a filmet, sok évek ezelőtt, hogy sima al caponés gengszterfilm. Nem tetszett. Hiányoztak belőle azok az eszközök, amiket a felsorolt kollégáknál megszoktunk. Laposnak, eredetiséget nélkülözőnek, helyenként hiteltelennek tűnt.

Aztán később újra megnéztem, majd újra. (Mégiscsak híres mozi.)

És rájöttem. Ez a történet attól érdekes, hogy igaz! Hogy nem maffiás kalandfilm vagy dráma - hanem életrajzi (a főszereplőről), vagy ha úgy tetszik, történelmi film, majdhogynem dokumentum igénnyel (persze, ez túlzás). Attól érdekes, hogy az első pillanattól tudom: ez a sztori, aminek során tényleg elkapják Al Caponét, a történelemkönyvekből, újságcikkekből ismert módon, tényleg ez a négy hétköznapi figura teszi meg, és tényleg sikerülni fog nekik. Semmi humbug, semmi bombasztikus meglepetés - ez így történt. És ettől hiteles és megragadó!

A magyar cím tökéletesen alkalmas ennek az érzésnek a kiváltására.

"De vannak olyan magyar filmcímek amelyek jobban kifejezik a magyaroknak, hogy miről is szólhat. Mert úgye a címnek elsősorban ez lenne a szerepe."

Ezzel én nem értek egyet. Szerintem kóros jelenség, hogy a magyar forgalmazók meg akarják magyarázni a film történetének lényegét és műfaját a címben. Ha az eredeti cím ezt nem teszi, akkor a magyar se tegye. A talányos vagy akár semmitmondó eredeti cím feltételezhetően követi a gyártók elképzelését, márpedig ha ők ilyen címet adnak a filmnek, azzal lényeges szándékuk lehet. A "Nyolcadik utas a HALÁL" - és beteges társai -, amely Motyó emlékezetébe is azonnal bevillant, vénasszonyos locsogás az eredeti címhez képest (Idegen). A "The Thing"-et még a Galaktikában olvastam úgy is fordítva, hogy "Az izé". Viccnek megjárja. De emlékszem egy másik címre: Pillangó úrfi. A feleségem látta, és ő mondta, hogy a filmben meglepetésnek szánták, hogy egy nőről megtudjuk, valójában férfi. Az eredeti címmel szemben a magyar már megint lelőtte a poént. Persze egy olyan címet, amely, mondjuk, az amerikai nézőnek sokatmondó, ám mi nem ismerjük a jelentését, értelmesebbre lehet cserélni, de a bárgyú szójátékokból és a bombasztikus, nézőcsalogatónak szánt párszavas tartalmi ismertetőkből nekem már elegem van.

Ebben a rossz gyakorlatban a tévék kivételesen nem annyira ludasak, a mozi- és DVD-forgalmazókkal kellene végre megértetni a filmcímek célját. Ez a Nyolcadik utas - Bolygó neve - Végső megoldás a halál sorozat az egyik legnagyobb marhaság volt, amelybe így belekeveredni csak lehet, de csak a sci-fi területén maradva is bízvást találhatunk még néhány nagy baklövést. Még szerencse, hogy a könyveknél sokkal ritkább az ilyen okostóniság, mert például a "Robotmesék a fekete lyukon túlról" vagy a "Homokférgek halálos birodalma" vagy "A Monolit csapdája bezárul" elég gusztustalan emlékművei lehetnének ma a polcokon a hatásvadászatnak.