Az első vázlatot a zsidónegyedre csináltam, mert a rehabilitáció alapfeltételének tartom... Ha odajutok, akkor az első dolog az lesz hogy mindenki megkapja a postaládájába, mit miért és hogyan, aztán minden körzetben, egy-egy alkalmas, gangos ház udvarán, ismertetem a tervet... ez fárasztónak tűnik, de sokkal hatásosabb, mint az engedélyezési eljárás során huzakodni a lakókkal. Mivel ez az első, várható, hogy a meggyőzés nem lesz egyszerű, de ezt is meg kell csinálni egyszer... Az ottlakók, nyilván, nemcsak birálni fognak, hanem esetleg javaslatokat is tenni... Maga a tervezés, egy a tömbben erre kialakitott helyiségben lenne, ahová bárki fordulhat javaslatokkal. A tervezés során, az elejétől a végéig az állomások fenn lesznek a neten, lehet birálni, hozzászólni...
Erre biztos minden tervező elmenekül - ez nem szokás, hova az épitészi rang...
Huszonvalahány éve találkoztam egy német épitésszel, aki München belvárosában tömbrehabilitációt tervezett - és az irodája a mindig aktuális kocsmában volt - az eredmény, hogy az emberek nemcsak elfogadták, hanem maguk is tevékenyen résztvettek a megújitásban... Akkor elhatároztam, hogy ha egyszer módomban lesz, csakis ezen az elven akarok minden rehabilitációs várostervezési munkát elvégezni.
Tehát a válaszom, hogy nagyonis bele kell szóljanak az emberek...
Nézd, lehet, hogy már öreg vagyok, de nekem halálfélelem az autók és teherautók mellett kerekezni... igy, azt gondoltam, hogy a régi, egyszintű utcakeresztmetszeten, ahol nincs járda (Váci utca kevésbé kalocsai-giccs része...) békésen megférhet a biciklis, a gyalogos és bárki, aki nem gépkocsival közlekedik. Nézd meg a taxibusz és társai részt, ott van egy és más erről.
Fát mindenhová, még a közlekedési utak megtervezett részeire is. Eszméletlen faültetésbe kezdünk, és nem lesz sózás: van egy sokkal jobb svéd módszer erre, és a növények sem mennek tönkre! Nem igérek sok füvet és virágot, de fákat igen, még a gangos házak udvarára is bekönyörgöm a fákat...
Ha minden szerencsésen alakul, akkor egy olyan házban veszek lakást, ami klasszikus példája lehet, hogy milyen kevéssel sokkal jobbá lehet tenni egy ilyen házat... A lakás, mai formájában borzalmas, de már megterveztem az átalakitást - ezt a munkát épitészek nagyon alantasnak tartják - én imádom: bármilyen szar lakásból tudok kihozni jót - csak a befektetett szellemi energiától függ, hogy mennyire lesz jó.
Parkolás: leirtam, de a lényeg, hogy a felszini parkolók főleg mozgásukban korlátozottak lehet, a többiek, ha tetszik, ha nem, parkolóházakban tartják az autóikat - idővel. De kidolgozom azt a serkentőt is, ami arra készteti az embereket, hogy ne vegyenek autót - például: a fészekrakó-programhoz további kölcsönt ad a főváros annak, aki mondjuk 5 évig nem vesz autót - ez a fiataloknak lehetővé teheti nagyobb, belvárosi lakás megvételét, és lemondani a négy kerékről.
Egy tömbön belül, mind a háromfajta utca sokkal elviselhetőbb lesz, de nyilván, vannak forgalmi szempontok is, hogy melyik utcát célszerű, hová besorolni.
A tömbrehabilitáció, először egy tömbben valósulna meg, gyorsan és nagyon következetesen, hogy a tapasztalatokat levonhassuk, közben már dolgozunk további tömbökön... nem lehet egycsapásra megoldani mindenütt, de úgy gondolom, hogy ha az első elkészül háromnegyed év alatt, akkor a követlkezőkben már minden fél évben át lehet adni 4-5 tömböt, és egyre fokozni az ütemet... ugyanakkor nem fazonra akarok dolgozni, hanem alaposan - ehhez kell egy kis idő
A város más beépitésű részein, például, nemrég kerestek meg Budaliget - Hidegkút környékéről, ahol teljesen más problémák vannak - részben gyorsan megoldhatók, másrészt alapvető kapcsolati kérdések (forgalmi dugók a Hidegkúti úton, mint egyetlen bevezető főút) - mindenesetre, nem húzhatom az időt - négy év alatt sokat kell elérjünk - ezért is dolgozunk sokan és elég sok ideje ezen - a beikatás utáni napokra már van forgatókönyv...:) |