Ha részletesebben akarja megtudni, hogy ki és mi vagyok, akkor ajánlom a blogot elolvasni:
http://podoprogram.blogter.hu/
Nem polgármesternek képeztek ki, hanem városgazdásznak. Másfél éven át számtalan formában próbáltam a szakmai tudásommal a város érdekében tenni, csakhogy a szűklátókörű politikusi gárda, a hozzá illő szakmai csapattal együtt, nem tette ezt lehetővé. Akkor döntöttem úgy, hogy ha mint szakembert nem engednek a munkapadhoz, akkor politikusként fognak megkapni. Szó nincs róla, nem élvezem a politizálódást, de túlteszem magam rajta - azokért a célokért, amiket kitűztem - megéri.
Tudja, kedves polgármester, én az életem során annyiszor hallottam, hogy valamit nem lehet megcsinálni, és sikerült bebizonyitani, hogy lehet - hogy nem rettentenek el sem a törvények, se a poltikai élet deformációja - a törvényekkel nincs igazán nagy baj - az emberek hozzáállásával viszont annál inkább... Ön is azzal biztat már egy ideje, hogy miért nem fog menni semmi, holott nem ismer engem, sőt, a programot sem nagyon, azt hiszem, mert érdemben nem szólt hozzá...
Egy olyan országban éltem húsz évet, amely fennállása óta (58 éve) a létéért küzd, mégis sikerült egy elég tűrhetően működő gyazdaságot és társadalmi létet kialakitania. Az Ön hozzáállásával egyetlen háborúba sem ment volna bele a kormány, hiszen hatalmas túlerővel szemben kellett felvenni a harcot, 1973-ban pedig a legszentebb ünnepünkön támadott három szomszédos ország egyszerre, igy az első nap minedenütt áttörték a védelmi vonalakat - ezzel együtt, nem volt egy pillanatra sem kétséges, hogy fel kell venni a harcot, és győzni kell - más lehetőség nincs! Ez a fajta elszántság tettenérhető az élet minden területén - a mocsarakat lecsapolva megteremtett világelső mezőgazdaságtól, a számitástechnikai iparig.... Amikor én idejöttem, akkor már sokkal könnyebb volt, mint az előző generációknak - mert , már nem a semmiből kellett teremteni valamit.
Hibák persze itt is vannak, de az alapmotiváció más: ha valami szükséges a városnak, a lakosságnak, akkor azon tökölnek, hogy miként lehet megoldani, nem pedig azt sorolják, hogy mi mindenért nem lehet.
Az élet tele van nehézségekkel, de azért vagyunk emberek, hogy legyőzzük a nehézségeket.
Néhány évvel ezelőtt, annyira feldühitett egy épitési vállalkozó, hogy megfogadtam: a következő tervezési munkának a kivitelezését is magam szervezem meg... Nem egyszerű egy nőnek épitőmunkásokat dirigálni, mégis, mindent elértem náluk... volt olyan, hogy állatira bosszantott, a lelassult munkatempó - erre beálltam dolgozni velük, és a munkámmal diktáltam a tempót: be is fejeztük amit kellett. Nem minta nagyon szeretnék betont simitani - de nincs problémám megtenni: egy macsó pasinak pedig nincs megalázóbb, mint az, ha egy nő gyorsabban dolgozik, mint ő... Ne féltsen: találékony vagyok... és mert semmi olyat nem kérek ami törvénytelen vagy igazságtalan - meglátjuk, ki miként akar mégis ellentmondani... |