Az elmúlt két évben nem volt még alkalmam az összes magyar törvény alaposan áttanulmányozni, és tartok tőle, hogy később sem fogom mindegyiket, de az önkormányzati törvény és az 1997-es épitési törvényt alaposan elolvastam, mivel rengeteg "hiedelem" forgott a szóbeszédben.
Az utóbbiban vannak nagyon idejétmúlt dolgok. Törvénymódositási javaslatot - általában, minden demokratikus országban - minden állampolgár tehet, a megfelelő úton, vagyis vagy országgyűlési képviselőhöz fordul a javaslatával, vagy a szakminisztériumon keresztül. A képviselők, általában szeretnek azzal dicsekedni, hogy hány törvény-alkotást, módositást kezdeményeztek, igy a legtöbb esetben, szivesen felkarolnak olyan javaslatokat, amelyeket reálisan végig tudnak vinni.
A polgármesteri pozició nem csupán a szorosan megfogalmazott hatáskörön belül ad lehetőséget a cselekvésre, de nem abban a felfogásban, hogy a polgármester 4 évente választott diktátor... sajnos, ezt sokan igy értelmezik a magyar közéletben, és ez meg is látszik az országon...
Nézze, kedves polgármester,
én egy olyan országban éltem 20 éven át, ahol nem érnek rá arra, hogy sokat szöszöljenek a bürokráciával, ha valamit meg akarnak csinálni... A polgármester nemcsak cimeres levelekben lehet kapcsolatban a kollégiáival, vagy a sajtónak bejelentett protokol-eszmecserékkel... lehet beszélni telefonon, személyesen, aztán a megállapodást rögziteni irásban. A javaslataim valós emberi igényekből indulnak ki, tehát semmi problémát nem látok abban, hogy meggyőzzem a kollégákat, megtalálni a törvényes keretet ahhoz, hogy végrehajthatók legyenek.
Egyébként nincsenek kampánybeszédeim, hanem szakmai programjaim. |