Fogadni mertem volna, hogy ez a megjegyzés bejön - amint leirom az épitési engedély ügyet - nos, még egyszer, tizszer, százszor leirom: azzal a módszerrel, hogy az erősebb kutya akarata érvényesül, biztos, hogy nem tartozik a főpolgi hatáskörébe amit leirtam - csakhogy én nem ilyen alapon gondolkodom... Hirtelen minden másként néz ki, ha konzultációs-meggyőzéses alapra tesszük a dolgokat - akkor pedig senki nem mondhatja, hogy az nem elemi szükséglet, hogy a kerekesszékesek is használhassák a saját városukat...
És a többi, amit szeretnék megvalósitani, azok is csupa olyan dolognak számitanak - amelyet ép elmével bárki beláthat... Ha pedig nem, akkor a város minden lakója tudni fogja, hogy ki nem akar józan ésszel cselekedni a városban... Mivel én nem vagyok lekötelezettje egyetlen pártnak sem, nem vonatkozik rám semmilyen pártfegyelem - ha kiderül, mert kideritem, hogy valaki nem a város, hanem a saját érdekében tesz-vesz - azt nemcsak én fogom tudni! És igenis megtanitom a város lakóit követelni a jogaikat! Mivel nekem nincs parkolócéges testvérem, és a pénzt sem értékelem felül - nagyon hamar kibukik, miért nem akar egyetérteni velem, a várossal, egy bármilyen hivatalnok, a gépezetben...
Eszembe nincs törvénytelenséget elkövetni, de amig a szabályzatot csak mint minimumot követelik meg, meg lehet győzni az embereket egy másfajta szemléletről is - csak tudni kell feltárni az igazi érdekeltséget. Az elavult szabályokat - mindegy milyen szinten - igyekszünk megváltoztatni. Már most mondom, az épitési törvény rengeteg módositásra szorul - mérhetetlenül elavult. Ezen felül, javasolni fogom az illetékeseknek, hogy egy épitési törvényt némi tervezői ésszerűséggel is áldjanak meg - ez ugyananis növeli az érvényrejuttathatóságát.
Újra és újra előjön: vannak, akik arra öszpontositanak, miként NEM LEHET megoldani egy kérdést, és vannak, akik megkeresik a lehetőséget, hogy lehet mégis érvényt szerezni az ésszerűségnek.
|