|
|
 |
eva m. amichay
2006-02-05 01:34:04
|
109
|
Az első vázlatot a zsidónegyedre csináltam, mert a rehabilitáció alapfeltételének tartom... Ha odajutok, akkor az első dolog az lesz hogy mindenki megkapja a postaládájába, mit miért és hogyan, aztán minden körzetben, egy-egy alkalmas, gangos ház udvarán, ismertetem a tervet... ez fárasztónak tűnik, de sokkal hatásosabb, mint az engedélyezési eljárás során huzakodni a lakókkal. Mivel ez az első, várható, hogy a meggyőzés nem lesz egyszerű, de ezt is meg kell csinálni egyszer... Az ottlakók, nyilván, nemcsak birálni fognak, hanem esetleg javaslatokat is tenni... Maga a tervezés, egy a tömbben erre kialakitott helyiségben lenne, ahová bárki fordulhat javaslatokkal. A tervezés során, az elejétől a végéig az állomások fenn lesznek a neten, lehet birálni, hozzászólni...
Erre biztos minden tervező elmenekül - ez nem szokás, hova az épitészi rang...
Huszonvalahány éve találkoztam egy német épitésszel, aki München belvárosában tömbrehabilitációt tervezett - és az irodája a mindig aktuális kocsmában volt - az eredmény, hogy az emberek nemcsak elfogadták, hanem maguk is tevékenyen résztvettek a megújitásban... Akkor elhatároztam, hogy ha egyszer módomban lesz, csakis ezen az elven akarok minden rehabilitációs várostervezési munkát elvégezni.
Tehát a válaszom, hogy nagyonis bele kell szóljanak az emberek...
Nézd, lehet, hogy már öreg vagyok, de nekem halálfélelem az autók és teherautók mellett kerekezni... igy, azt gondoltam, hogy a régi, egyszintű utcakeresztmetszeten, ahol nincs járda (Váci utca kevésbé kalocsai-giccs része...) békésen megférhet a biciklis, a gyalogos és bárki, aki nem gépkocsival közlekedik. Nézd meg a taxibusz és társai részt, ott van egy és más erről.
Fát mindenhová, még a közlekedési utak megtervezett részeire is. Eszméletlen faültetésbe kezdünk, és nem lesz sózás: van egy sokkal jobb svéd módszer erre, és a növények sem mennek tönkre! Nem igérek sok füvet és virágot, de fákat igen, még a gangos házak udvarára is bekönyörgöm a fákat...
Ha minden szerencsésen alakul, akkor egy olyan házban veszek lakást, ami klasszikus példája lehet, hogy milyen kevéssel sokkal jobbá lehet tenni egy ilyen házat... A lakás, mai formájában borzalmas, de már megterveztem az átalakitást - ezt a munkát épitészek nagyon alantasnak tartják - én imádom: bármilyen szar lakásból tudok kihozni jót - csak a befektetett szellemi energiától függ, hogy mennyire lesz jó.
Parkolás: leirtam, de a lényeg, hogy a felszini parkolók főleg mozgásukban korlátozottak lehet, a többiek, ha tetszik, ha nem, parkolóházakban tartják az autóikat - idővel. De kidolgozom azt a serkentőt is, ami arra készteti az embereket, hogy ne vegyenek autót - például: a fészekrakó-programhoz további kölcsönt ad a főváros annak, aki mondjuk 5 évig nem vesz autót - ez a fiataloknak lehetővé teheti nagyobb, belvárosi lakás megvételét, és lemondani a négy kerékről.
Egy tömbön belül, mind a háromfajta utca sokkal elviselhetőbb lesz, de nyilván, vannak forgalmi szempontok is, hogy melyik utcát célszerű, hová besorolni.
A tömbrehabilitáció, először egy tömbben valósulna meg, gyorsan és nagyon következetesen, hogy a tapasztalatokat levonhassuk, közben már dolgozunk további tömbökön... nem lehet egycsapásra megoldani mindenütt, de úgy gondolom, hogy ha az első elkészül háromnegyed év alatt, akkor a követlkezőkben már minden fél évben át lehet adni 4-5 tömböt, és egyre fokozni az ütemet... ugyanakkor nem fazonra akarok dolgozni, hanem alaposan - ehhez kell egy kis idő
A város más beépitésű részein, például, nemrég kerestek meg Budaliget - Hidegkút környékéről, ahol teljesen más problémák vannak - részben gyorsan megoldhatók, másrészt alapvető kapcsolati kérdések (forgalmi dugók a Hidegkúti úton, mint egyetlen bevezető főút) - mindenesetre, nem húzhatom az időt - négy év alatt sokat kell elérjünk - ezért is dolgozunk sokan és elég sok ideje ezen - a beikatás utáni napokra már van forgatókönyv...:) |
|
A hozzászólás:
 |
ysu
2006-02-04 22:11:35
|
107
|
Köszönöm a kimerítő választ! Tudtam, hogy bízhatok benned! :-)
A rakpartos írásnak mindjárt utánanézek, most nem ugrik be, mi volt ezzel kapcsolatban. A háztartási helyiséggel maximálisan egyetértek, nekem is kéne egy, de nagyon! Hiányzik.
Más kérdés: Az utcák besorolása (gyalogos, autós, parkoló) gerincét képezi a programodnak. Nekem tetszik az elgondolás, csak pár dolog nem tiszta: a program már eleve tartalmazza majd, mely utcák milyen besorolást kapjanak? Ki dönti majd ezt el? Csak a Belvárosra vonatkozik az utcák besorolása, vagy a külső kerületekre is? Beleszólhat-e a lakosság, hogy milyen besorolást szeretnének (vagy inkább nem szeretnének) kapni? Mivel győzöd majd meg azt a lakót, aki azt mondja, hogy nem akar 3 sarokkal arrébb parkolni. Vagy a másikat, aki inkább nem akar egy nagy parkolóban lakni? stb. Egyébként a parkoló utcákban is tervezel fásítást? Vagy csak a gyalogos résznél?
A biciklis közlekedés a gyalogosokkal kerülne egy sávba, vagy az autósokkal? Lennének bicikliutak? |
|
Előzmény:
 |
eva m. amichay
2006-02-04 19:41:00
|
104
|
Mielőtt belemegyünk a részletekbe, a módszerről, ahogy a podoprogram készül:
Az egyik szál a főváros középtávú koncepciójának birálata, a másik a stábtagok által már évek óta körbejárt témák (főleg a közlekedési koncepció, szennyviztisztitás...) a napi hirekben előforduló témák, már vagy két éve, privát mániáim, és amire valaki felhivja a figyelmet... ez utóbbiként, köszönöm, hogy felhivtad a figyelmet a gyengénlátókra is...
Mint várostervező és városban tudatosan lakó ember, igyekszem odafigyelni az apróságokra is, de úgy gondolom, hogy ez nem elég, hiszen amig az ember egészséges, nem látja azokat az akadályokat, amelyek valamely fogyatékossággal élő azonnal kiszúr... Nem tudom, hogy olvastad-e a tervezéssel kapcsolatos bejegyzést, de annak többek közt az is lenne a jelentősége, hogy már a tervezés folyamatában ellenőrizni lehessem bizonyos dolgokat.
Mint nő, aki egész életében dolgozott a megélhetéséért, és otthon is elvégezte a házimunkát (bár az én gyerekekeim már 8-10 éves korukban is mosogattak, takaritottak, a koruknak megfelelően részt vettek a házimunkában) mániámmá lett a lakáson belüli háztartási helyiség. Amikor ez egy lakástervnél szóba kerül, elmesélem a kedves férfi megbizóknak, hogy miként lehet hatékonyan elvégezni a házimunkát... Most terveztem kétszobás kislakásokat és abba is beletettem a háztartási helyiséget, mert a mosást ott is meg kell oldani, a porszivó, a felmosóvödör, a létra és a vasalódeszka ott is helyet kell kapjon. A fürdőszobában nem lógnak a kimosott ruhák az emberek fejére... A konyhák is viszonylag nagyok és a nappali-étkező térbe forgatom őket - mert a konyha minden kultúrában a családi melegség helye, az étkezőasztal a beszélgetésé, és nem a bárgyú tévénézésé...
Vagyis, az egész tervezői szemléletem központjában az ember van, a kislakástól a nagyvárosig. Apróságok, amelyek mégis fontosak bizonyos embereknek... Mint a villanykapcsoló, ami 80 centire a földtől van, hogy a gyerekek is, a kerekesszékesek is elérjék, stb. Ezzel együtt szoktam "tesztelni" ami speciális igényeknek kell megfeleljen. Amikor az első olyan házat terveztem, ami kerekesszékes embernek készült, fél napon át kerekesszékben közlekedtem, és ellenőriztem az összes normál méretet, amit esetleg módositani kell. Abban a házban a folyósó nyilegyenes volt, felette passziv-szoláris tető, és minden ajtó egymással szemben volt, úgy, hogy a folyósó sikjától 45 fokosan bemélyitettem az ajtót 20 centivel, igy soha nem akadt bele az ajtófélfába a tulaj... Mit is akarok mondani... az egész akadálymentesités nem egy külön program kell legyen, hanem teljes mértékben integrált része a terveknek - és sosem lehet kivétel!
Izraelben a kerekesszékesek és a babakocsisok igénye sokkal nagyobb közönséget érint, mint más országokba... Hál Istennek sok itt a gyerek. Három gyerek az átlagcsalád, de én rendszeresen dolgoztam ortodoxokkal, ahol a 12 gyerek csöppet sem szokatlan. Az ortodox lakónegyedekben gyakran látni dupla babakocsit (nem ikrek, csak egy év korkülönbségel még használhatók, sokszor a férj tolja, mert a mama állapotos, és körülöttük három-négy apróság... A háborúk miatt sok a sérült ember, és megintcsak Hála Istennek, sok idős ember is él közöttünk, akiknek könnyebb elektromos motorral hajtott kerekesszéken közlekedni, mint bottal... ezzel kapcsolatban is van egy kibontakozó részprogram... az idős emberek életminősége ugyanis fényévekkel jobb, ha mozgásukat valamiképp megkönnyitjük... A mozgásukban korlátozottak WC-i az általad is emlitett felszereléssel vannak ellátva, és arra is alkalmasak, hogy a kisérő is bemenjen, ha erre van szükség.
De nem itt kezdődik az egész, hanem az utcák átalakitásánál, amikor a meglévő utcák harmada csakis a gyalogosoké, a kerekezőké, ennek megfelelő, egyszintű útburkolattal - vagyis az elemi szükséglet, hogy egy kerekező végig tudjon menni a városon, anélkül, hogy segitséget kellene igénybevennie. A tömegközlekedési eszközök mindegyike átalakitásra kell kerüljön, és ezzel kapcsolatban van egy csomó svéd példa, amit érdemes átvenni, még pénzbe sem kerül, csak egy kis megszokást igényel.
A gyengénlátóknak segitséget jelent az a közlekedési lámpa, ami nemcsak szint vált, hanem ha zöld, akkor szimpatikus csilingelése is van - persze ez akkor működik, ha a városi zajszint nem a mai, de Tel-Avivban sokhelyütt működik.
Tehát, szerintem, a lényeg az, hogy minden döntés része kell legyen a mozgásukban, kapcsolatteremtésükben korlátozottak igényeinek a kielégitése - éppen úgy, minthogy egy ajtó, szerintem, ma már 220 kellene legyen minden lakásban - a jövő nemzedékeiben az emberek magassága már nem feltétlen két méter alatti - a város minden létesitménye alkalmassá kell váljon bárki használatára, és nemcsak holnap, hanem húsz év múlva is . |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|