Keresés

Részletes keresés

ysu Creative Commons License 2006-02-04 22:11:35 107

Köszönöm a kimerítő választ! Tudtam, hogy bízhatok benned! :-)

A rakpartos írásnak mindjárt utánanézek, most nem ugrik be, mi volt ezzel kapcsolatban. A háztartási helyiséggel maximálisan egyetértek, nekem is kéne egy, de nagyon! Hiányzik.

 

Más kérdés: Az utcák besorolása (gyalogos, autós, parkoló) gerincét képezi a programodnak. Nekem tetszik az elgondolás, csak pár dolog nem tiszta: a program már eleve tartalmazza majd, mely utcák milyen besorolást kapjanak? Ki dönti majd ezt el? Csak a Belvárosra vonatkozik az utcák besorolása, vagy a külső kerületekre is? Beleszólhat-e a lakosság, hogy milyen besorolást szeretnének (vagy inkább nem szeretnének) kapni? Mivel győzöd majd meg azt a lakót, aki azt mondja, hogy nem akar 3 sarokkal arrébb parkolni. Vagy a másikat, aki inkább nem akar egy nagy parkolóban lakni? stb. Egyébként a parkoló utcákban is tervezel fásítást? Vagy csak a gyalogos résznél?

A biciklis közlekedés a gyalogosokkal kerülne egy sávba, vagy az autósokkal? Lennének bicikliutak?

eva m. amichay Creative Commons License 2006-02-04 20:11:50 105

OK, mondhatod, hogy ezek szép célok, de hogyan valósitjuk meg:

Attól a perctől, hogy megválasztanak - nem lesz több épitési engedély olyan közlétesitményekre, utca, tér-részre, ahol az akadálymentes közlekedés nem megoldott valóban - nem látszólagos rámpákkal, hanem olyan módon, hogy az valóban elfogadható legyen.

Mivel a közlekedési rendszer reformja sok-sok tömegközlekedési eszközt érint - a felújitott részeken alapkövetelmény az akadálymentesség. Az utcahálózat és az aluljárók átalakitása folyamatos lesz. A rakpartok átépitésénél - irtam erről - szintén alapkövetelmény az, hogy szépen, kényelmesen le lehessen ereszkedni kerekezve.

 

A város információs rendszere is rengeteg hiányossággal működik ma. Lecserélték az utcatáblákat, amolyan régiesre, de nem tudom, hogy az információszolgáltatás szempontjából ez a legtökéletesebb megoldás-e... pontosabban tudom, hogy ma már fényvisszaverő utcatáblákat szokás felszerelni, hogy könnyebben olvasható legyen, de ez a kisebb gond - ebből is hiányzik a rendszer, mint sok másból.

 

Van egy projekt, amit városkaszárnyaként jelöltem meg, aminek a lényege, hogy a városháza morcos tömbjében az adminisztráció  hatékonyságával radikális létszámcsökkentést érünk el, igy egyre több helyiség szabadul fel olyan közösségi-kulturális célra, amire ma valahogy nincs hely... Magam részéről a Nemzeti Szinház és az MP nemcsak épitészetileg elfogadhatatlan, hanem a gondolat - központositott, nagy állami kultura-ettetés... Szerény tapasztalataim szerint, az öntevékeny csoportok kulturális tevékenysége sokkal izgalmasabb, mint a nagy államiaknak... biztos van kivétel is, de nem jut eszembe, viszont számtalan, kisebb esemény. A legjobb szinházi előadások is, amiket az utóbbi tiz évben láttam, valamennyire kisebb, intimebb szinpadon, vagy egyszerű térben játszódtak... vagyis, ilyesmivé alakulna a kaszárnya... mindenki ötletelhetne, és azokból közös erővel választanánk a legizgalmasabb dolgokat. Ugyanakkor vannak hajléktalan művészetek is, mint például az annyira kiváló dokumentumfilmeké, vagy a leginkább televizióban látható rajzfilmeké, kisfilmeké, stb. Szeretnék egy olyan archivumot létrehozni, ahol ezeket meg is lehet nézni, akár egyénileg, akár tematikus műsorokkal működő kistermes mozikban...

A lényeg,  és itt kapcsolódik a mozgásukban illetve kommunikációjukban korlátozottak igényeihez - a kaszárnya épületében, miközben megóvjuk az épület bizonyos épitészeti értékeit is, a kulurális program egyéni vállalkozásként működne, de mindenki igényét ki kell, hogy elégitse - ez akár mintája is lehet annak, hogy kell a jövőben, körültekintően tervezni.

A hozzászólás:
eva m. amichay Creative Commons License 2006-02-04 19:41:00 104

Mielőtt belemegyünk a részletekbe, a módszerről, ahogy a podoprogram készül:

Az egyik szál a főváros középtávú koncepciójának birálata, a másik a stábtagok által már évek óta körbejárt témák (főleg a közlekedési koncepció, szennyviztisztitás...) a napi hirekben előforduló témák, már vagy két éve, privát mániáim, és amire valaki felhivja a figyelmet... ez utóbbiként, köszönöm, hogy felhivtad a figyelmet a gyengénlátókra is...

Mint várostervező és városban tudatosan lakó ember, igyekszem odafigyelni az apróságokra is, de úgy gondolom, hogy ez nem elég, hiszen amig az ember egészséges, nem látja azokat az akadályokat, amelyek valamely fogyatékossággal élő azonnal kiszúr... Nem tudom, hogy olvastad-e a tervezéssel kapcsolatos bejegyzést, de annak többek közt az is lenne a jelentősége, hogy  már a tervezés folyamatában ellenőrizni lehessem bizonyos dolgokat.

Mint nő, aki egész életében dolgozott a megélhetéséért, és otthon is elvégezte a házimunkát (bár az én gyerekekeim már 8-10 éves korukban is mosogattak, takaritottak, a koruknak megfelelően részt vettek a házimunkában) mániámmá lett a lakáson belüli háztartási helyiség. Amikor ez egy lakástervnél szóba kerül, elmesélem a kedves férfi megbizóknak, hogy miként lehet hatékonyan elvégezni a házimunkát... Most terveztem kétszobás kislakásokat és abba is beletettem a  háztartási helyiséget, mert a mosást ott is meg kell oldani, a porszivó, a felmosóvödör, a létra és a vasalódeszka ott is helyet kell kapjon. A fürdőszobában nem lógnak a kimosott ruhák az emberek fejére... A konyhák is viszonylag nagyok és a nappali-étkező térbe forgatom őket - mert a konyha minden kultúrában a családi melegség helye, az étkezőasztal a beszélgetésé, és nem a bárgyú tévénézésé...

 

Vagyis, az egész tervezői szemléletem központjában az ember van, a kislakástól a nagyvárosig. Apróságok, amelyek mégis fontosak bizonyos embereknek... Mint a villanykapcsoló, ami 80 centire a földtől van, hogy a gyerekek is, a kerekesszékesek is elérjék, stb. Ezzel együtt szoktam "tesztelni" ami speciális igényeknek kell megfeleljen.  Amikor az első olyan házat terveztem, ami kerekesszékes embernek készült, fél napon át kerekesszékben közlekedtem, és ellenőriztem az összes normál méretet, amit esetleg módositani kell. Abban a házban a folyósó nyilegyenes volt, felette passziv-szoláris tető, és minden ajtó egymással szemben volt, úgy, hogy a folyósó sikjától 45 fokosan bemélyitettem az ajtót 20 centivel, igy soha nem akadt bele az ajtófélfába a tulaj... Mit is akarok mondani... az egész akadálymentesités nem egy külön program kell legyen, hanem teljes mértékben integrált része a terveknek - és sosem lehet kivétel!

 

Izraelben a kerekesszékesek és a babakocsisok igénye sokkal  nagyobb közönséget érint, mint más országokba... Hál Istennek sok itt a gyerek. Három gyerek az átlagcsalád, de én rendszeresen dolgoztam ortodoxokkal, ahol a 12 gyerek csöppet sem szokatlan. Az ortodox lakónegyedekben gyakran látni dupla babakocsit (nem ikrek, csak egy év korkülönbségel még használhatók, sokszor a férj tolja, mert a mama állapotos, és körülöttük három-négy apróság... A háborúk miatt sok a sérült ember, és megintcsak Hála Istennek, sok idős ember is él közöttünk, akiknek könnyebb elektromos motorral hajtott kerekesszéken közlekedni, mint bottal... ezzel kapcsolatban is van egy kibontakozó részprogram... az idős emberek életminősége ugyanis fényévekkel jobb, ha mozgásukat valamiképp megkönnyitjük... A  mozgásukban korlátozottak WC-i az általad is emlitett felszereléssel vannak ellátva, és arra is alkalmasak, hogy a kisérő is bemenjen, ha erre van szükség.

 

De nem itt kezdődik az egész, hanem az utcák átalakitásánál, amikor a meglévő utcák harmada csakis a gyalogosoké, a kerekezőké, ennek megfelelő, egyszintű útburkolattal - vagyis az elemi szükséglet, hogy egy kerekező végig tudjon menni a városon, anélkül, hogy segitséget kellene  igénybevennie. A tömegközlekedési eszközök mindegyike  átalakitásra kell kerüljön, és ezzel kapcsolatban van egy csomó svéd példa, amit érdemes átvenni, még pénzbe sem kerül, csak egy kis megszokást igényel.

 

A gyengénlátóknak segitséget jelent az a közlekedési lámpa, ami nemcsak szint vált, hanem ha zöld, akkor szimpatikus csilingelése is van - persze ez akkor működik, ha a városi zajszint nem a mai, de Tel-Avivban sokhelyütt működik.

 

Tehát, szerintem, a lényeg az, hogy minden döntés része kell legyen a mozgásukban, kapcsolatteremtésükben korlátozottak igényeinek a kielégitése - éppen úgy, minthogy egy ajtó, szerintem, ma már 220 kellene legyen minden lakásban - a jövő nemzedékeiben az emberek magassága már nem feltétlen két méter alatti - a város minden létesitménye alkalmassá kell váljon bárki használatára, és nemcsak holnap, hanem húsz év múlva is .

Előzmény:
ysu Creative Commons License 2006-02-04 08:24:47 101

Én arról szeretnék kérdezni, hogy van-e valami átfogó és részleteiben is kidolgozott program a fogyatékkal élők helyzetének segítésére. Néhány eleméről a dolognak már olvastam (aluljárók akadálymentesítése, mozgássérült-wc stb.) Ezek valóban a legszembetűnőbb, legfontosabb, és legtöbb pénzt igénylő változtatások. A legtöbb ember le is ragad ezeknél. A "podoprogramból" azonban kinézem, hogy van még más ötlete is a tarsolyban, ezekről szívesen olvasnék.

 

Nem csak a nagy és drága beruházásokról, hanem olyan apróságokról, amik "kevés" pénzből is megvalósíthatók, meg olyanokra, amik nélkül a megvalósított drága terv is használhatatlan "na, ezt is kipipálhatjuk" kategóriákba kerül.

 

Pl. hiába a mozgássérült WC-ben a temérdek hely, ha nem lehet odamenni a WC-től a mosdóig, és nem csak tolókocsival, hanem akár megfelelő mértű és jól elhelyezett korlátba kapaszkodva. Nagyon sok tolókocsiba szorult ember fel tud állni, és kapaszkodva tenni pár lépést, ha megvannak hozzá a megfelelő adottságok. No persze ha a padló csúszik, ha nincs korlát, ha a WC-deszka nem bírja el egy nagyobb ember súlyát (ilyet is láttam már), akkor hiába teszik kia mozgássérült jelet!

Jó példa az akadálymentesítés, ahol olyan dőlésszögű lejtőket láttam, hogyha azon egy tolókocsi legurulna, hát nem is tudom, mi történne. Életveszélyes, használhatatlan. Vagy, ha be is lehet jutni az épületbe, de onnan tovább küldik a mozgássérültet egy másik szárnyba, ahová sehogyse tud átjutni, mert az egész átgondolatlanul van megcsinálva.

És akkor még azt se felejtsük el, hogy a "fogyatékkal élők" nem egyeznek meg a "tolókocsiba szorultakkal"!!!! Vannak, akik bottal járnak, vagy járókerettel, és akkor ők még mindig a "mozgáskorlátozottak", aztán ott vannak a látássérültek, hallássérültek.

A látássérültekről például senki sem beszél, pedig az ő érdekükben is sokat lehetne tenni, és itt is az odafigyelés gesztusa messze felülmúlja azt az összeget, amibe kerül pl. hogy legyen Braille írás: a buszmegállókban, a kerítésekre tett utcatáblákon, liftek gombjain, középületek nyitvatartási ideje ki legyen írva Braille írással, nyilvános WC-ken a "női", "férfi", hogy az információs konzolok vakok számára is kezelhetők legyenek,  hogy a metrókban, aluljárókban valamiféle vezetőcsík jelezze, hogy merre kell menni, amit a botjukkal könnyen érzékelhetnek, és ne fordulhasson elő olyan, mint az egyik metróállomáson (talán Kossuth tér? most nem emlékszem), ahol felállítottak egy szobrot, egy vak öregemberről és a kutyájáról, és a vakok rendszeresen nekimennek, mert pont az útjuk közepén van, nem jelzi semmi, amíg neki nem megy valaki.

 

Nem tudom, a fentiekből mennyi tartozik a főpolgármesteri hatáskörbe, és mi máshová. Csak gondolatébresztőnek szántam.

 

üdv, Ysu

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!