Üdv, tippancs!
Az ötleted merész, de nem őrültség, fel is vetődik időnként hasonló elképzelés a magyar nyelvészetben, úgy tudom. Az angolok vagy a spanyolok számára meg is felelne a ch a cs hang jelölésére, de a német, olasz, francia és portugál anyanyelvűek, hogy csak az ismertebb európai nyelvekkel törődjek, más hangokat jelölnek vele. Márpedig ők teljes joggal kérhetnék tőlünk számon nyelvük egyenjogú szemléletét. De odáig nem is kerülhetne el a javaslat, mert biztos vagyok abban, hogy csak nyílt erőszakkal lehetne ilyen módosítást bevezetni nálunk, és azt mondhatom, szerencsére. A hagyomány, amelyet a javaslat védelmében említeni lehetne, egyébként is csak a Felvidéken használta a ch-t a cs jelölésére, azt hiszem. Időben és térben is elterjedtebb volt a ts betűpár ugyanerre a hangra.
Írtad, hogy a külföldiek a maguk módján ejtik ki a számukra idegen tulajdonneveket. Nem csak a magyart, a spanyol a németet, a német a franciát, az olasz az angolt stb. Mi is. És ez minket is idegesít, őket is.
Mondjuk, ettől függetlenül azért hozzá kellene szoknunk gyerekkorunktól legalább a "fontosabb" nyelvek kiejtési szokásaihoz. Nem annyira nehéz, tulajdonképpen az angol még a nehezebbek közé tartozik ilyen szempontból, azt pedig ebben a korban meglehetős nyugalommal kezdhetjük a világ közös nyelveként emlegetni. (Ha már így alakult, éppen az angol is megfelel erre a célra, csak akkor jó lenne, ha tényleg beszélné is a világ.) Mellesleg nagyon elterjedt az a kifogásolható szokás, hogy a nem latin betűs nyelvek tulajdonneveit az angol nyelv kiejtési szokásaira alapuló átírási rendszerben írják le magyar szövegben, holott a jelenleg is érvényes szabály a magyaros átírást teszi ilyenkor kötelezővé. (Mondjuk: Savyuchkin a Szavjucskin helyett, hogy egy oroszos példát mondjak.) Magyarázza a dolgot, hogy egyre többen vannak, akik nem tanultak már az iskolában oroszul, egyébként efféle nevekkel pedig a legtöbbször angol nyelvű szövegben, hírekben, internetes oldalakon találkozunk mostanában, azokban pedig már az angolos formára vannak átírva. Magyarázza, de nem menti. Az orosz, arab, kínai, japán és a többi, nem latin betűs nyelvből vett neveket nekünk mind a magyaros alakban kellene leírnunk. Ha az illető, mondjuk, Angliában letelepedett, az más eset, de többnyire szó sincs ilyesmiről. Ám ha az angolos átírást ennyire erőltetjük, akkor illene legalább az angol kiejtési szabályokat megismernünk.
A javaslatodra visszatérve szerintem jobb megoldás lehetne a szövegekben a tulajdonnevek helyes írásformája után egy egységes, egyszerűsített kulcs szerint a kiejtést is azonnal leírni. Ez már sci-fi a javából. Ha ez szokássá válhatna, működhetne. De nem fog szokássá válni, mert a külföldiek, a világnyelvek országai nagyon nem izgatják magukat a többi nyelv neveinek kiejtése miatt. Akkor pedig kár erőlködni.
Sci-fiben több helyen találkozhattunk már olyan elképzeléssel, hogy a nemzeti nyelvek fennmaradnának, amíg tudnak, de minden nyelv egy szabványosított fonetikus kódban írna, esetleg egy ma még nem létező jelrendszerben. (Az Orionban is nemlétező karakterek sorakoztak a képernyőkön, ráadásul lentről felfelé haladva.) Ez olyasmi lenne, mint ha mostantól kezdve minden nyelv, mondjuk, grúz (vagy klingon) betűkkel kezdne írni a saját nyelvén. Húzós volna. Mert a világ összes nyelveiben óvatos becslésem szerint vagy 70-80 különféle hangot használnak, ki ezeket, ki azokat, márpedig akkor vagy egy ekkora ábécét kellene alkalmaznunk, vagy sok nyelvben kötelezővé kellene tenni az írást követő idegen akcentust. Ahogy az embert ismerem, ebből simán kijöhetne egy (utolsó) világháború is. |
