Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Akire 7 Creative Commons License 2006-01-15 18:48:02 323
Attól félünk, amit nem ismerünk, nem tudjuk az eredetét, lefolyását, végkifejletét, ez olyan beilleszkedési zavar féle is. Pszichésen kreáljuk magunkban, ha valami számunkra megmagyarázhatatlannal találkozunk. (De különben is, mért kell mindent megmagyarázni?) Arról, hogy a hitbe kapaszkodjon-e az, aki fél, szerintem semmivel sem különb hárító mechanizmus, mint az alkohol, vagy a kajálás, csak ettől nem a tested megy tönkre, hanem az agyadat fogják befolyásolni. Én elvakultan semmiben sem szeretek hinni, az érett személyiség szerintem nézzen körül minden irányzatban, aztán vonjon le következtetéseket, és alakítson ki magának egy számára legmegfelelőbb középutat. Ha nem voltál eleve vallálosan nevelve, akkor felnőttként ebbe kapaszkodni megint csak egy menekülés, valakiktől, valamitől való függés. Nekem az egészséges út az egyéniség megőrzése lenne, az autonóm személyiség kialakítása, persze ez a legnehezebb, hogy egyedül is meg tudjunk állni.
Előzmény:
A magyar zsivany Creative Commons License 2006-01-15 09:18:29 322

Es arra is kezdek radobbenni, hogy a felelem es a szorongas milyen

altalanos jelenseg az emberi gondolkodasban.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!