Keresés

Részletes keresés

Norma1 Creative Commons License 2006-02-23 20:10:31 221

Szerintem tegyük ad acta a külföldiek által használt népnevünk ilyen-olyan etimológizálását, mivel enyhén szólva is nagy a kavar.

Az írásos történelmi emlékek őseinkre, azok neveire vonatkozó része éppenhogy arab forrásokból ismeretesek. A kazár birodalom leírása alkalmával emlegeti őseinket ( Dzsajhani féle tudósítás, Ibn Rusztah al-Bakri, al-Maqdiszi, al-Muqaddaszi ) 870 körül, ahol még "török" nép-ként jellemzi a magyarokat. Ebből, hogy Bizánc is következetesen "turkoi"-nak festi le a honfoglaló magyarságot, a Szentkorona egyik felirata is ilyen népnevet ír.

Azonban a HUNGARIA elnevezés a honfoglalást jóval megelőzően is használják Magyarországot értve alatta. A Salzburg-i vár egyik kazamatájának tábláján latinul szerepel egy alak, aki "Ungariae rex" többek között, de a keresztény hit mártírja is egyúttal.

Nem véletlen tehát a frank elnevezés sem, mivel éppen Catalaunum-nál verték meg állítólag azt az Atillát, akinek utána azért még évekig fizették az adót.

Tudjuk, hogy Atilla birodalmi súlypontja a Duna-Tisza köze.

Sokan vélik, hogy itt is lett eltemetve 453-ban bekövetkezett halála után, érckoporsókban. Némelyek ezt a legendát magyar legendának tartják, mert egyetlen más népi emlékezet sem őrizte meg a magyaron kívül, miből következőleg valami közünk mégiscsak lehet a hunokhoz. Nemcsak azért, mert az országnevet továbbvisszük, hanem mert a székely Csaba legenda is erre utal.

A török nyelvek " onogur" ( tíz nyíl = 10 törzs ) elnevezése valószínűleg a hunokra vonatkozik, míg a keletiek "madzsarisztán", " al Magharrija" , "Muegoris" elnevezése ezek egyik összetevőjére, vagyis a magyarok törzseire utalhat.

Vita van pillanatnyilag arról, hogy a "manysi" ( ember) szóval megfeleltethető-e ?

Szerintem tegyük ad acta egy ideig, míg kitisztul az ég !

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2006-01-11 13:03:12 180
Kedves Feherhaj!

> Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar.

Nincs ilyen megkülönböztetés: magyar nyelven a magyarok bárhol is élnek, magyarnak neveztetnek. Az első jelentést csak jelzős kapcsolattal lehet kifejezni: anyaországi magyar, magyarországi magyar stb.

A dolog hátterében az áll, hogy sokszor a népek önelnevezése – tehát az önmaguk által használt „saját név” – és a más népek által használt ún. külső népnév eltér. Az esetünkben is: a magyar a belső népnevünk, a (h)ungar(ian[us]) a külső népnevünk.


> Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik.

Az arab, román stb. nyelveknek ez egy fiatal szokása. Nemzetközileg terjed az a jelenség, hogy egyre inkább átvesszük a népek önelnevezését, szemben az eddig használt ún. külső elnevezésektől. Ilyen példák a maygar vonatkozásában: tót > szlovák; tót, vend > szlovén; oláh > román; sőt távolabb is: sziámi > thai.

Ez a váltás annál gyakoribb, minél közelebb élnek a népek egymáshoz. Így a németeket leszámítva az összes környező nép átvette az elmúlt évszázadban a magyar nevet, miközben persze megőrződött a régi alak is. Ahogy a tót név a magyarban is megvan családnévként (Tóth) és településnévként (Tótkomlós), úgy a régebbi népnév a románban is megtalálható, vö. Ungureanu családnév, de maga az unguresc ’magyar’ melléknév is érthető máig.

Az arab a népnevünket a törökből kölcsönözte, akik a hódoltság idején tanulták meg. Az arabban az al Madzsar ’Magyarország’ földrajzi név ennél fogva elsősorban történeti használatú, ahogy a magyarok sem mondanak Nándorfehérvárt, a mai Belgrádra. A mai országnév a külső népnévből jön: Hungaríja, amelyet újabban kölcsönöztek. A népnevünk esetén is kettősalakok vannak, bár nem ilyen világos különbséggel: madzsarí, hungarí.

De még távolabbai népek is átvehetik a saját önelnevezésünket, az angolban pl. megjelent a Hungarian mellett Magyar, vö. <http://www.bartleby.com/61/68/M0036800.html>

A témához kapcsolódóan lehet olvasni a 167. hozzászólásban belinkeltem dolgozatban (az elérhetősége ismét: <http://elib.kkf.hu/osvath/osvath_18.pdf>).


> Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja.

A magyar népnév azonos a Megyer törzsnévvel, és a honfoglalás környékén ejtése még kb. modzśeri volt (dzś = lágy dzs, ebből lett „továbblágyulással” a mai gy). Mivel vegyes hangrendű, világos, hogy összetett szóról van szó: modzś- + eri. A modzś- tag párját megtaláljuk a vogulok manysi önelnevezésében (régi alakja a magyarban is *manycśa lehetett). Ez tehát úgy tűnik az ugorok régi önelnevezése volt. jelentésére két magyarázatot adnak: ez eredetileg azonos lehetett az indoeurópaiak ’ember’ jelentésű szavával (vö. hasonló hangzással n. Mensch, cigány manush), a másik magyarázat szerint a mond ige származéka lenne ’beszélni képes’ jelentéssel.
Az eri régi magyar ’vki fia, legény’ jeletésű szó volt, amely a férj < fi(ú)+eri összetételben is megtalálható (de mások szerint török eredetű lenne ’ember’ jelentéssel).
A jelentés ezek szerint ’beszélő ember’, ’manycśa néphez tartozó ember’ jelentésű lenne, de vannak akik szerint a két tag két külön összeolvadt törzs neve.

Az angol Hungarian az angol Hungary országnévből való képzés, az pedig az ófrancia Hungarie (> mai francia Hongrie) átvétele. A franciák a korai németek (frankok, bajorok) által latin szövegekben használt Ungaria formát vették át és talán a hunokkal való egy kalap alá vonás miatt biggyesztettek elé egy h-t (amely a franciában néma). A frankok-bajorok az Ungaria országnevet az ungarus népnévből képezték, amely az általuk németül használt Ungar latinosítása. A német Ungar a bajorokkal kapcsolatban lévő szlávoktól jött, akik ągъr-nak (ejtsd kh. /ongur/) nevezték a magyarokat. A szláv név a Kievi Ruszban keletkezett, akik a legkorábbi magyarokkal kapcsolatba kerülő szláv nép voltak. A kievi szlávok viszont egy magyarokra egy török nép nevét aggatták rá, az onogurokét (ezek másik neve volt a bolgár), mivel egyrészt a magyarak sokáig együtt éltek az onogur-törökökkel (a magyarok egy része velük is állt tovább oda, ahol Julianus barát megtalálta őket), másrészt helyileg is az onogur-törököket váltották fel, így a kieviek szemében csak újfajta onogurok voltak.
Az onogur népnév viszont tulajdonképpen egy törzsszövetség neve, mivel a nyugati török nyelveken on ogur jelentése ’tíz nyíl’. A ’nyíl’ itt törzset jelent: a tíz nyíl egy 10 törzsből álló törzsszövetséget jelöl, ahol egy-két(-több) nyíl a később önállóan jelentkező magyarokat takarta.

N.B. Egyes vélemények szerint nemcsak ránk aggattak török népnevet, hanem a magyarok népneve is megjelenik a törökök közt. Ezek szerzők úgy gyanítják, hogy a mizser (más néven mescser) tatárok megkülönböztető neve a Megyer törzsnév (vagy népnév) folytatása azon magyarak emlékeként, akik a Magna Bulgária kazárok által történt legyőzése során nem a magyarok többségével vonultak nyugatra-délre, hanem északra mentek a bulgárok-onogurok többségével.
Előzmény:
Feherhaj Creative Commons License 2006-01-11 02:38:20 179

Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja.
Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar.
Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik.
No szóval: Hogy is van ez? Honnan ered ez a két forma? Van hozzá köze Hunor és Magor-nak? Van-e köze annak, hogy kivel mikor találkoztak a vándorló törzsek?
Mit tudsz a témáról?
Köszi előre is a kimerítő válaszod :-).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!