Keresés

Részletes keresés

kisharsány Creative Commons License 2006-03-28 20:20:24 229

 

  Fehérhaj ! Kérdéseid voltak a Hungária, Magyarország,Hunor, Magor, és magyar népnévvel kapcsolatban. Több választ kaptál, hol jót, hol kevésbé, vagy csak későbbi következményeket, például, hogy hol hogyan használják az eredeti magyar nevet.

 

  A lényeget szívesen elmondom röviden: Először is a románban csak a legutóbbi időkben jelent meg a "magyar". A román nyelv "hivatalos szava" erre az ungurescu, így keletkezett pédául az ungurean, ami családnévként is használatos - tudjuk miért.

Ez teljesen megfelel a más nyelvekben használt hungarian,  ungarn, hongri stb. szavaknak.

  A kérdésre térve: A krónikák és mondák szerint Ménrót fejedelem két fia volt Hunor és Magor, akik népükkel a Kaukázustól délre éltek, mely nép - az idők folyamán vándorolva - több helyen élt. E két fiút egy (:a csoda-:) szarvas csalta vadászat köz-

ben a hegységek északi oldalán elterülő meótiszi mocsarak közé, amely megtetszve

nekik, és magukkal víve követőiket is új hazául szolgált. Ez a terület az ókori Szkítia területén feküdt, melynek nyugati határa a Kárpát medence nyugati pereméig ért.(:A

"kárpát" sumér szó, vízmerő, vízöntő edényt jelent, a Hargita egyes források szerint

főisten, mások szerint egy korai uralkodójuk volt a szkítáknak:)

Később - megszaporodván - nyugatnak indultak, elsőbben a Hunor leszármazott hunok, majd később (:a magyar eredeti krónikák szerint nyolc emberöltővel később:)

a Magor leszármazott magyarok. Mivel az elsőbben érkezett hunok a rómaiak által

Pannóniának nevezett, az Enns folyótól a Dunáig terjedő, valamint az ettől keletre fekvő, és a Kárpátok keleti lejtőiig terjedő területet foglalták el, ezért nevezik e terü-

letet Hungáriának-magyarosan írva, az összes egyéb népek. Mivel köztudott volt -ak

kor még - hogy a magyarok a hunok nem választhatók szét olyan mérvű rokonok, ezért a terület "átnevezése" soha nem volt szükséges. Így függ össze - mint helye-

sen gondoltad - a két névvel a terület neve, és ezért használja úgy az angolszász,

mint a latin a HUN valamilyen (saját nyelvi szabályainak megfelelő:) formáját a magyar nép megjelölésére is.

  A " magyar " származása: Ehhez egy picit bele kell ereszkedni  nyelvünk logikájába,

szellemébe. Mint tudjuk - illetve az ez iránt érdeklődők - a hun és magyar nép, illetve

néprész közül a hun volt a harcos, a magyar a gyóygító, tanító, tudást megőrző ág.

Úgy is mondhatjuk, a "papi" ág. Ha végignézzük az ókori népeket ez mindenütt úgy

van, hogy ezt a " feladatot" bizonyos külön -papi - csoport látja el. Tehát itt sincs

- akkori - különös helyzetről szó.

Végig kell gondolnunk a fogalmakat, melyeket az egyes szavak jelentenek - mert a

szavakat nem szabad önállóan vizsgálni csak úgy ahogy azok fogalmi megfelelőik

megengedik - ha nem akarunk hibás eredményt kapni, hisz a szó a gondolat, a fogalom hangos vagy írott megfelelője, attól soha nem választható el.

   Tehát:   MAG  - mint  tudjuk a alapállásban az élőlények felépítéséhez szükséges

 összes információt hordozó, önálló életképességgel rendelkező egység megfelelője

nyelvünkben. Tágabb értelemben használjuk bármely fogalom lényegének megjelölé-

sére, elvont dolgok sem kivételek. A magyar nyelv képzési rendje, logikája szerint, ami a maggal kapcsolatos az: MAGI, minden ami abban van vagy kapcsolatos. (:így

képződik e melléknév forma, amely főnév is lehet - földi, folyami, heti,stb.:) Aki a magi

dolgokkal, a maggal foglalatoskodik a MAGAR, vagy MAGIAR - tetszés szerint (:lásd:

kapar, csikar, vakar stb. e.sz. 3.szem alak:), de akinek ez a foglalkozása, az már

MAGIÁR (:futár, olvasztár, kádár, sőt folyondár- hisz a fogalom a lényeg:) A magyar

vallás  tudás és tekintélyhierarchiájában legfölül a MÁGUS állt, őt követte a tátos,

vagy táltos, és így tovább lefelé hét szint.

  Mint tudjuk, a korai kolostorirodalomban a kiejtett "i" hangot "y"ként rögzítették.

a 12. 13. sz.-ban, a - latinon felnőtt - írnokok. (:Halotti beszéd:) a kimondott magiár-

ból, vagy magiar-ból egyből írott MAGYAR lett. Nem érte ez a behatás a kelet-délkelet

felé vándorló néprészeket, s így a Himalája területén, de koncentráltan Nepál-ban

ma is megtalálható MAGAR-ok megmaradtak eredeti nevükön, akik nem csak népnév-

ként használják, hanem legtöbbjük büszkén a családi neve utótagjaként is.

Még annyit, hogy nyelvünk, ha valakit vagy valamit a legfőbb jellemzőjével akarja

megjelölni, az - or képzőt használja az alapszó mögött (: vidor, tudor, kalandor:) Így

képződött - bár lehet hogy csak utólag - a Hunor, és a Magor is.

  Ha a fentieket olvasván kételyed támadna, - vagy másnak - arra kell gondolni, hogy

mit jelent, milyen fogalmat, a magyaráz, megmagyaráz ige? Ugyebár azt, midőn vala-

kivel meg akarják értetni egy számára ismeretlen dolog lényegét, etc., azaz a MAGJÁT. egy tudásrésznek.

  A nyelv - mint tudjuk - nem hazudik, legfeljebb aki használja. Remélem erre az isme-

retanyagra gondoltál.

 

 

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2006-01-11 16:38:15 181

Az LvT által írottakat annyiban tudnám kiegészíteni, hogy olaszul is mondják, hogy magiaro (magiari), nyelvünkre és hazánkfiaira is.

LvT Creative Commons License 2006-01-11 13:03:12 180
Kedves Feherhaj!

> Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar.

Nincs ilyen megkülönböztetés: magyar nyelven a magyarok bárhol is élnek, magyarnak neveztetnek. Az első jelentést csak jelzős kapcsolattal lehet kifejezni: anyaországi magyar, magyarországi magyar stb.

A dolog hátterében az áll, hogy sokszor a népek önelnevezése – tehát az önmaguk által használt „saját név” – és a más népek által használt ún. külső népnév eltér. Az esetünkben is: a magyar a belső népnevünk, a (h)ungar(ian[us]) a külső népnevünk.


> Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik.

Az arab, román stb. nyelveknek ez egy fiatal szokása. Nemzetközileg terjed az a jelenség, hogy egyre inkább átvesszük a népek önelnevezését, szemben az eddig használt ún. külső elnevezésektől. Ilyen példák a maygar vonatkozásában: tót > szlovák; tót, vend > szlovén; oláh > román; sőt távolabb is: sziámi > thai.

Ez a váltás annál gyakoribb, minél közelebb élnek a népek egymáshoz. Így a németeket leszámítva az összes környező nép átvette az elmúlt évszázadban a magyar nevet, miközben persze megőrződött a régi alak is. Ahogy a tót név a magyarban is megvan családnévként (Tóth) és településnévként (Tótkomlós), úgy a régebbi népnév a románban is megtalálható, vö. Ungureanu családnév, de maga az unguresc ’magyar’ melléknév is érthető máig.

Az arab a népnevünket a törökből kölcsönözte, akik a hódoltság idején tanulták meg. Az arabban az al Madzsar ’Magyarország’ földrajzi név ennél fogva elsősorban történeti használatú, ahogy a magyarok sem mondanak Nándorfehérvárt, a mai Belgrádra. A mai országnév a külső népnévből jön: Hungaríja, amelyet újabban kölcsönöztek. A népnevünk esetén is kettősalakok vannak, bár nem ilyen világos különbséggel: madzsarí, hungarí.

De még távolabbai népek is átvehetik a saját önelnevezésünket, az angolban pl. megjelent a Hungarian mellett Magyar, vö. <http://www.bartleby.com/61/68/M0036800.html>

A témához kapcsolódóan lehet olvasni a 167. hozzászólásban belinkeltem dolgozatban (az elérhetősége ismét: <http://elib.kkf.hu/osvath/osvath_18.pdf>).


> Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja.

A magyar népnév azonos a Megyer törzsnévvel, és a honfoglalás környékén ejtése még kb. modzśeri volt (dzś = lágy dzs, ebből lett „továbblágyulással” a mai gy). Mivel vegyes hangrendű, világos, hogy összetett szóról van szó: modzś- + eri. A modzś- tag párját megtaláljuk a vogulok manysi önelnevezésében (régi alakja a magyarban is *manycśa lehetett). Ez tehát úgy tűnik az ugorok régi önelnevezése volt. jelentésére két magyarázatot adnak: ez eredetileg azonos lehetett az indoeurópaiak ’ember’ jelentésű szavával (vö. hasonló hangzással n. Mensch, cigány manush), a másik magyarázat szerint a mond ige származéka lenne ’beszélni képes’ jelentéssel.
Az eri régi magyar ’vki fia, legény’ jeletésű szó volt, amely a férj < fi(ú)+eri összetételben is megtalálható (de mások szerint török eredetű lenne ’ember’ jelentéssel).
A jelentés ezek szerint ’beszélő ember’, ’manycśa néphez tartozó ember’ jelentésű lenne, de vannak akik szerint a két tag két külön összeolvadt törzs neve.

Az angol Hungarian az angol Hungary országnévből való képzés, az pedig az ófrancia Hungarie (> mai francia Hongrie) átvétele. A franciák a korai németek (frankok, bajorok) által latin szövegekben használt Ungaria formát vették át és talán a hunokkal való egy kalap alá vonás miatt biggyesztettek elé egy h-t (amely a franciában néma). A frankok-bajorok az Ungaria országnevet az ungarus népnévből képezték, amely az általuk németül használt Ungar latinosítása. A német Ungar a bajorokkal kapcsolatban lévő szlávoktól jött, akik ągъr-nak (ejtsd kh. /ongur/) nevezték a magyarokat. A szláv név a Kievi Ruszban keletkezett, akik a legkorábbi magyarokkal kapcsolatba kerülő szláv nép voltak. A kievi szlávok viszont egy magyarokra egy török nép nevét aggatták rá, az onogurokét (ezek másik neve volt a bolgár), mivel egyrészt a magyarak sokáig együtt éltek az onogur-törökökkel (a magyarok egy része velük is állt tovább oda, ahol Julianus barát megtalálta őket), másrészt helyileg is az onogur-törököket váltották fel, így a kieviek szemében csak újfajta onogurok voltak.
Az onogur népnév viszont tulajdonképpen egy törzsszövetség neve, mivel a nyugati török nyelveken on ogur jelentése ’tíz nyíl’. A ’nyíl’ itt törzset jelent: a tíz nyíl egy 10 törzsből álló törzsszövetséget jelöl, ahol egy-két(-több) nyíl a később önállóan jelentkező magyarokat takarta.

N.B. Egyes vélemények szerint nemcsak ránk aggattak török népnevet, hanem a magyarok népneve is megjelenik a törökök közt. Ezek szerzők úgy gyanítják, hogy a mizser (más néven mescser) tatárok megkülönböztető neve a Megyer törzsnév (vagy népnév) folytatása azon magyarak emlékeként, akik a Magna Bulgária kazárok által történt legyőzése során nem a magyarok többségével vonultak nyugatra-délre, hanem északra mentek a bulgárok-onogurok többségével.
A hozzászólás:
Feherhaj Creative Commons License 2006-01-11 02:38:20 179

Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja.
Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar.
Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik.
No szóval: Hogy is van ez? Honnan ered ez a két forma? Van hozzá köze Hunor és Magor-nak? Van-e köze annak, hogy kivel mikor találkoztak a vándorló törzsek?
Mit tudsz a témáról?
Köszi előre is a kimerítő válaszod :-).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!