|
|
 |
csataló
2006-02-07 15:37:34
|
38
|
Ma néztem csak ide, s mit ad Isten, jót derültem az elemzésen:-)))
(Nem is értem, hogy lehetett félreérteni...)
Eszembe jutott, miszerint az ecceri költő hallva az elemzést, mondá: "gondolta a fene!" |
|
 |
Maggancs
2006-01-10 09:32:14
|
20
|
ti nem vagytok normálisak :)))
mondjuk nekem meg az tünt fel, hogy értelmetlen sor a
"de hogy feszíttyúkjai közt a kukorikú"... és sokszor ezt a sort meg is váltzotatom, amikor énekelem.
Mondjuk Koltainak sikerül úgy hangsúlyoznia kiejtve, hogy "de _hogy_ feszít" és nem "dehogy feszít" :)
szerintmem mindent lehet elemezni, minden versnek van mögöttes értelme, és ha van az embernek ideje ez csudaklassz szórakozás.
Emléxem a testvérem (azóta újságíró lett), nem akart olvasni, és nem bírta az irodalmat. 10-11 éves volt. Leültem vele egy radnóti műfordítások kötettel. Mondtam, hunnya be a szemét, és dúdolni fogok egy verset, képzelje el miről szól (az "édesanyám nem perdül a rokka volt"). És szépen először csak hangzás alán kitaláltuk, aztán mentünk továb. Azt hiszem akkor végleg megfertőztem az irodalommal.
(ne kérdezzétek miért az a vers volt, okos tanterv szerint 5-es általánosoknak tanították akkoriban a görög irodalmat....) |
|
 |
efzsuzsa
2006-01-10 03:50:39
|
13
|
Szabályosan könnyesre ..hm..kacagtam magam az elemzéseden... Tökéletes!
És ami a legérdekesebb, lehetséges hogy gyermekecskéteknek borzongató létélménye lesz ez a mondóka, hisz neki ez most maga a Világ Magyarázata....
De komolyan.....
Végülis nem láttok a fejébe. És mire el tudja mondani, már nem fog emlékezni az érzésre, amit a mondóka keltett benne.....
( Ja! Szabó Lőrincnek volt egy ölég nehéz korszaka az ötvenes években, anyagilag....Ekkoriban nemcsak ő, hanem nagyon sok híres nem teljesen megbítható költő-elem élt gyerekversekből és mesékból. S ez így volt aztán a hatvanas évek elején is...) |
|
 |
AliceCsodaországban
2006-01-09 22:07:59
|
2
|
Tejóisten, akkor hogy elemeznétek az Antanténusz nevű örökbecsűt????
MIért kell egy ygerekverset elemezni egyáltalán??? A gyerekversnek nem az értelme a lényeg, hanem a ritmus, a szavak zenéje... a magyar nyelv ritmusa, hangsúlyai. |
|
 |
VKOrsi
2006-01-09 22:03:23
|
0
|
nagyon sok időtök volt. de azért ezt helyből illett volna tudni, hogy Szabó Lőrinc.
szerintem meg az ilyen gyerekverseket nem úgy kell elemezni, mint pl. a Semmiért egészen című hihetetlen jó verset. Gyerekeknek íródott, és nincs mögöttes értelem. a gyerekverseknek elég sok kritériuma van, azoknak ez mind megfelel.
a Weöres Sándor gyerekversek egy része ugyanígy csak gyerekvers! |
|
A hozzászólás:
 |
heki
2006-01-09 21:50:09
|
-
|
Nőmmel együtt énekelgettük kétéves gyermekünknek a következő dalt, amelyet valszínű mindenki ismer.
"Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, hű, de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú-bú-bú, boci szomorú, Tyúkjai közt hogyha feszít a kukurikú.
Röf-röf-röf, orra sárba döf, Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Gá-gá-gá, szalad világgá Liba mama, ha a csacsi rábőg, hogy: iá.
Rút-rút-rút, fel is le is út, Pulyka mama te szereted csak a háborút
(...)"
Kisgyermekünk szereti ezt a dalt. Mi nem annyira. de a jóságos szülő mit meg nem tesz. Beszélgettünk erről a versről többször. Nőmet is, és engem is nagyon irritálnak a következő versszakok:
2: (boci-kukurikú, mit keresnek egy versszakon belül).
3: kucu néni meg az ő sonkalábai. Milyen baromság. Döcög a sonkalábán a Kucu néni. Hülyeség.
4. Liba-csacsi-iá komlexuma, összezsúfolva egy versszakban.
Megegyeztünk mindketten abban, hogy ezek a versszakok gyengék, Keresettek, kényszeredettek. Kisgyermekek számára érthetetlenek. Szar versek. Ötödik középszar. Befejezés elmegy. Ebben megnyugodva feküdtünk le.
Ma, hogy hazajöttem, nőm feldúlt arccal fogad. Tudod ki írta ezt a verset? Mondom biztos Gazdag Erzsi, vagy ilyen valaki. Mondja nem. Mondom akkor ki. Mondja mit gondolsz. Mondom nem tudom. Mondja na. Mondom mondjad már.
Hát kiderült, hogy gondolati líránk egyik legnagyobb klasszikusa, Szabó Lőrinc eme vers költője. (in: Forrai: Gyermekdalok) Gondolkodóba estem. Nem létezik, hogy Szabó Lőrinc ennyire szar verset ír. Miért. Mi bántotta. Mi történt vele.
Aztán rájöttem, hogy bennünk a hiba. A vers valójában egy létösszegző vers, örök támaként a férfi-nő kapcsolatok reménytelenségéről. Elemzem.
1. versszak. A látszólagos nyugalom, béke, a család teljessége, valami vak és naiv öröm, bizakodás csendül ki a kacsák hápogásából. Háp-háp-háp. Jönnek. Itt vannak. Itt vannak, hogy birtokba vegyék (hű de éhes, szomjas) a világot. Próbálkozásuk kudarcra ítéltetett,
hiszen a 2. versszak megmutatja hogy a férfi-lét bánattal teli. A férfiban lakó gyermek (boci) nem tud örülni a felnőtt férfi (kakas) sikereinek. Valami meghasonlik a férfiban. Sejthető, hogy ez a befelé forduló önmarcangolás (vö. Találkozás egy fiatalemberrel: Szabó Lőrinc kakas-énje itt találkozik ifjúi boci énjével) nem vezet jóra. Összeomlik a rend. A bizonytalan lábon áló naiv életigenlés öröme. Valami eltörött.
És valóban a 3. vszk. megmutatja, hogy mi lehet a nő választása. Egyik az anyagias létbe való merülés (vö: József Attila "láttam a boldogságot, szőke volt és másfél mázsa"). A boldog, de önző anyagias öröm, az öncélú gyönyör, amely a szépségről való lemondással jár persze együtt: megmártózni a pocsolyában, a sárban, a lehúzó erőben, a fertőben (sonka láb: mily remek összetétel, finoman célozva az elkerülhetetlen végzetre, Kucu néni öntudatlanságát kiemelve, nem sejti, hogy sonka lesz belőle)
Avagy a 4. vszk. mely az egyértelmű menekülés, a liba lét, amely a kétségbeesett férfi szamárordítást nem akarja meghallani. Menekülni, el ebből az idegen és idegesítő világból, a konfliktusok elől, menekülni, mindegy hova.
Az 5. vszk természetesen mindennek lezárásaként, a Nő öregasszony szerepben immár (Kucu néni - Liba mama - Pulyka mama). A klasszikus anyósszerep. Vagy a megkeseredett nő bosszúja a rajta esett sérelmekért? A háború? Amelynek édes izgalma pótszer, kis ragtapasz a sebre - gondolja Pulyka mama... De ő a túlélő. Az übermensch.
Mindez eszünkbejutott, és leírtam, hogy fölmentsük Szabó Lőrincet. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|