|
|
 |
Napsütötte sáv
2006-01-05 16:12:06
|
151
|
Apró mellékszál: az idézett népdalban tulajdonképpen mit jelent az idézett részlet? Hogy fene egye meg, nem érdekel ki hová való?
Én Zerkulától ismerem, a netről másolom: "Jajj, baszom, aki hová való, | de én se vagyok ide való. | Mer' én oda való vagyok, | ahol az a csillag ragyog." |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2006-01-05 15:25:31
|
150
|
Kedves e_laca!
> Egy román annyit hall, hogy boz@g, ahol a @ valami.
Ezt be kellene látni. Ebben több bizonyítatlan előfeltételezés is van:
(1) Van történelme az erdélyi magyarok közt a /bazzeg/ káromkodásnak, sőt mi több ez volt, a jellemző.
(2) A románok nem hallanak jól, legalábbis nagyságrendileg rosszabbul, mint a magyarok, akiknek elég világosan sikerült a digó, nyustyu stb. kifejezéseket reprodukálni.
A (2) hangtani kérdés, erről már korábban kifejtettem a véleményemet, nem ismétlem. Az (1)-re sincs semmi adat, ami adat van a területről, az éppen arra utal, hogy más káromkodási forma volt elterjedt. A Baszom, aki hová való kezdetű népdal is mutatja, hogy az igekötő nélküli kijelentő módú formák járták. Ezt vették volna át a románok, nem az éppen most terjedő /bazzeg/ városi alakot. Ettől már a /bammeg/ formával is korábban, és szélesebb keleti elterjedéssel találkoztam.
> Én csak azt kérdeztem, hogy van-e ilyen képzõ? (Azt is pl.-ként.) Ha van, bármi legyen az eredeti jelentése, azért növeli a verzió valószínûségét, nem?
Olyan -or képző, ami itt szóba jöhetne, biztosan nincs. A képző képez, ami azt jelenti, hogy meghatározott szóosztályokhoz járul hozzá, meghatározott szóoazstályú eredményt adva.
Veheted pl. a magyar képzőket és adogathatod hozzá a nyustyu szóhoz: nem fognak hozzá passzolni. Egy kivétel van: a produktív igeképzők, pl. nyustuzik, esetleg hangutánzóként tekintve nyustyog. Ebből már lehet főnevet képezni: pl. nyustuzó. Az ilyesmi tehát min. két képzőt vesz fel, ha egyáltalán. És ez ugyanúgy igaz a románra is. |
|
Előzmény:
 |
e_laca
2006-01-05 13:57:53
|
147
|
Kedves LvT!
> a d mellett az m sem hallatszik, pláne idegen fülnek.
Ez eddig rendben van, ld. én is /bazmeg/-et írtam ejtésnek. A zárhangok hajlamosak kiesni egy legalább hármas msh.-torlódás közepén.
De én az m-rõl beszéltem. (Tehettem volna zárójelbe azt, hogy "a d mellett".) Azt is szokás alig vagy nem artikulálni. Egy román annyit hall, hogy boz@g, ahol a @ valami. Innentõl kezdve tényleg csak az -or-t kéne megmagyarázni. A newtoni érved ugrik.
Én csak azt kérdeztem, hogy van-e ilyen képzõ? (Azt is pl.-ként.) Ha van, bármi legyen az eredeti jelentése, azért növeli a verzió valószínûségét, nem? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|