(Sűrű, sötét az éj. Apró-villa magas tornyán a szélkakas csikorog élesen.)
Don Frankó (a fárasztó nap után mélyen alszik. A 3 hatalmasok megjelennek.): Jaj, ti 3 hatalmasok! Hát megint itt álltok köröttem? Óh, hagyjatok! Fáradt vagyok, szájtépő kampányomból jöttem.
Baltakéz:
Ejnye-bejnye, Fletó komám,
nem sújtasz le elég keményen,
s így az a törpös minidúcs'
ott makoghat az emelvényen.
Jól áll a szekfűd, nem vitás,
de azért magad el ne bízzad!
Bár érted sokszáz rozsomák
s a 3 haver együtt izzad.
Reméljük, megadod a díjat...
Prédazsák:
Most jó nagyon, Frankó király,
kapkodással telik a zsákunk,
s ha még 4 évig tömhetünk
egészen tehetőssé válunk.
Te csak falazz, és kiabálj,
ha jönnek a gaz fideszkomcsik!
És kend be őket vastagon,
majd üvöltsd: ez közétek mocskít!
Zsebellával fészket rakunk,
berendezkedünk hosszabb távra.
Bízunk benned, de hogyha kell,
lecsapunk a sunyi szopákra.
Görcsmarok:
Hideg van így, Frankó komám, nem jó a régi meztelenség.
Takarja szőrme Görcsmarok még izmos, de aszatag testét!
Zsákom is arannyal teli, meg elprivatizált javakkal.
Sok van, ki téged épp ezért legnagyobb királyként magasztal.
Bár eddig aggódtam sokat, most szép jövőnket már nem féltem:
te maradsz a Keresztapa, én meg - úgy, ahogy eddig éltem-,
folytathatom a zsáktömést a többiek közt észrevétlen.
D. F.: Óh, ti 3 hatalmasok! De nagy öröm, hogy bíztok bennem! Azt mondjátok, hogy maradok, hogy május után sem kell mennem?! Ebben én is biztos vagyok, hisz pályám jól le van vajazva, és akkor jöttök ám tik is,
és zsákotokba dől a furnyák!
És azt, hogy ez törvényszerű,
más támagatóink is tudják!
(Felébred.) |